Újra bizonyított a fiatal hegedűművész

Újra bizonyított a fiatal hegedűművész
Csütörtök este Dmitrij Sosztakovics egyik hegedűversenye, Franz Schubert „Befejezetlen” szimfóniája és Liszt Ferenc egy szimfonikus költeménye csendült fel a filharmónia koncerttermében.

A Nagyváradi Állami Filharmónia szokásos csütörtöki hangversenye újfent nagy érdeklődés közepette zajlott, a koncertterem megtelt hallgatósággal. Az est karmestere ezúttal Jankó Zsolt, a filharmónia állandó dirigense volt, a vendégművész pedig a fiatal, nagyon tehetséges Francesco Jonaşcu. Először Dmitrij Sosztakovics (1906–1975) 1., a-moll hegedűversenye (op. 77) hangzott el, melyet a nagy orosz zeneszerző, zongorista 1956-ban komponált; a 20. század egyik legnagyobb hegedűművésze, David Fjodorovics Ojsztrah mutatta be ugyanabban az évben Leningrádban és Moszkvában. Csütörtök este egy igazi virtuóz, az 1991-ben Velencében született Francesco Ionaşcu előadásában hallgathattuk meg a nagyszerű versenyművet. Úgy látszik, elkényeztetnek bennünket ebben az évadban, hiszen több neves fiatal hegedűművész is elkápráztat minket kitűnő játékával. A háromtételes hegedűversenyt nagy hangszertudással és beleéléssel tolmácsolta Francesco Ionaşcu, aki visszatérő vendégművésze Váradnak, hiszen már többször is koncertezett városunkban. Most újra bizonyította – ha még szükség volt rá – kiemelkedő tehetségét. A hálás váradi közönség hosszas tapssal köszönte meg előadását.

Befejezetlen szimfónia

A hangverseny második részében előbb Franz Schubert (1797–1828) osztrák zeneszerző VIII., „Befejezetlen” h-moll szimfóniája csendült fel, melynek komponálását 1822-ben kezdte meg a zeneszerző, aki mindössze 31 évet élt. Az elkallódott kéziratot csak évekkel a halála után, 1865-ben fedezték fel, s akkor hangzott el első ízben a bécsi közönség előtt a csonkán maradt zenekari mű. „Befejezetlen” mivolta a Schubert-kutatók körében sok vitára adott alkalmat, mert a ránk maradt vázlatok arra utalnak, hogy a zeneszerző nem kéttételesnek tervezte, a harmadik tételt azonban nem fejezte be.
Az est zárásaként a nagy magyar zeneszerző, Liszt Ferenc (1811–1886) egyik legismertebb szimfonikus költeménye, a Les Préludes (Előjátékok) hangzott el, mely a harmadik az ebben a műfajban alkotott 13 kompozíciója közül. A Les Préludes-öt 1854-ben mutatták be Weimarban, a zeneszerző vezényletével. Liszt a komponálásához Alphonse de Lamartine francia költő, regény- és drámaíró egyik művéből merítette az ötletet. „A költemény gondolatmenete maga az élet, hangot kap benne a szerelem hajnala, a természet felemelő élménye, a szilaj harc, a lázas akarat, az élet igenlése” (Műsorfüzet).
A nagyváradi szimfonikus zenekar játéka, Jankó Zsolt karmester dirigálásával, újabb megérdemelt sikert aratott.

Dérer Ferenc