Újmisést ünnepeltek Nagyvárad-Újvároson

Újmisést ünnepeltek Nagyvárad-Újvároson
Vasárnap délelőtt Pasca Szilárd kézdivásárhelyi újmisés atya a nagyvárad-újvárosi Szent László plébániatemplomban ünnepelte a primíciáját. Pék Sándor esperes-plébános köszöntötte őt.

Már elég régóta nem volt újmise Nagyváradon és az idei évben városunkban ismét nincs papszentelés, így a vasárnap délelőtti alkalom egy nagyon kedves lehetőséget kínált a hívek számára. Emellett azért is volt fontos a jelenlétük, mivel a régiek azt mondták, hogy egy primíciáért, újmiséért, egy cipőt is érdemes elkoptatni. Nekik ugyan ezt nem kellett megtenniük, viszont a szentmise végén újmisés áldásban részesültek. Pasca Szilárd amúgy nem ismeretlen a váradiak számára, hiszen idén a nagyszombati vigilián – akkor még diakónusként – ő prédikált a székesegyházban.

Pék Sándor várad-újvárosi esperes-plébános elmélkedésében arra hívta fel a figyelmet: a templom szorosan összekapcsolódik az ünnepekkel, melyek szép és egész életre szóló tartalommal rendelkeznek. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Isten emberré lett, nagypénteken Krisztus szenvedését szemléljük, húsvétkor pedig a feltámadást ünnepeljük. A Mária-ünnepeink is gyönyörűek, mély üzeneteket hordozóak. Egészen rendkívüli azonban az, amikor a papi és szerzetesi hivatásokat ünnepeljük, az örök fogadalmat, vagyis azt, hogy a végtelen, örök és minket szerető Isten embereket hív meg az ő szolgálatára. Ajándékként tekinthetünk tehát arra, hogy a 2018. június 29-én a gyulafehérvári székesegyházban pappá szentelt Pasca Szilárd a Szent László templomban ünnepli a primíciáját, erőt meríthetünk ebből – hangsúlyozta a tisztelendő, aki egy másik megközelítésből is arra világított rá, hogy nincsenek véletlenek, és a papi hivatás nemcsak szavak, tanítások, prédikációk és tettek összessége, hanem egy egész életre szóló küldetés, akár ennek feláldozása árán is. A közelmúltban Ferenc pápa által boldoggá avatott Brenner Jánost említette például, aki életét adta a hitéért.

Jézus szíve

1931-ben született Szombathelyen, 19 éves korában lépett fel a ciszterci szerzetesi rendbe. Két évet töltött ott, amikor a kommunista hatóság ennek a rendnek a működését is betiltotta, az elöljárói ezért az egyházmegyei szemináriumba küldték, hogy ott fejezze be a teológiai tanulmányait. Két és fél évig szolgált ezután káplánként Rábakethelyen, rendkívül lelkesen, akik ismerték őt, azok szerint különös kisugárzása volt. 1957 decemberében egy beteghez hívták, el is indult, de útközben máig tisztázatlan körülmények közt 32 kézszúrással megölték. A gyilkosság annyira brutális volt, hogy még a nyakát is megtaposták, ráléptek, ő azonban még ekkor is Istenre gondolt, úgy fejezte be földi pályafutását, hogy az oltáriszentséget szorongatta egyik kezében.

Pék Sándor atya a szerzetest ábrázoló képet ajándékozott Pasca Szilárdnak, egyúttal azt is hangsúlyozva, hogy a papság Jézus szentséges szívének szeretete, és mennyire lényeges, hogy Isten és a mi tekintetünknek a találkozása mindig élő legyen.

Egy földije verssel és virággal köszöntötte az újmisés atyát, az ünnepségen közreműködött a Kribus Mónika kántor-karnagy által vezényelt Halmos László Kórus.

Ciucur Losonczi Antonius