Úgy érzik, hogy segíteniük kell

Úgy érzik, hogy segíteniük kell
A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Caritas szervezetének Kanonok sori székhelyén azt ünnepelték, hogy a Villingen- Schwenningen-Nagyvárad Baráti Kör 75. alkalommal hozott segélyszállítmányt.

 

A sajtótájékoztatóval egybekötött szerda déli ünnepségen Exc. Böcskei László váradi megyés püspök üdvözölte a Villingen- Schwenningen-Nagyvárad Baráti Kör helybéli, illetve Németországból érkezett tagjait. Köszönetet mondott a több mint két évtizede tartó gyümölcsöző együttműködésért, azon meggyőződésének adva hangot, hogy az adományozók a jótékonykodás konkrét jeleit mutatják fel, eleget téve a gyakorlatban is a krisztusi szeretetparancsolatnak. Folyamatos és állandó felelősségvállalásukkal, kitartó barátságukkal példát mutatnak nekünk is arra nézve, hogy a kihívásokat legyőzve, és engedelmeskedve a belső hangnak, miként lehet kiállni a szenvedők, a nincstelenek és a betegek mellett, hogyan kell támogatni, megtalálni és megszólítani Ferenc pápa kérésének is megfelelően a társadalom peremére szorultakat, a magányosokat és az elesetteket. Amit tesznek, azt nem azért cselekszik, mert valaki előírta nekik, vagy erre vonatkozó tervet dolgozott ki a számukra, hanem mert úgy érzik, hogy ezt kell tenniük, „megvan bennük a lélek érzékenysége, mely nem magára reflektál, hanem hajlandó másokat is észrevenni”, hangsúlyozta a főpásztor. Megjegyezte ugyanakkor: a hetvenöt talán nem tűnik olyan hatalmas számnak, de nem ezt kell nézni, hanem a statisztikai adatok mögötti munkát és fáradságot, a hozzáállást kell értékelni.

Irmgard Rösch, a Baráti Kör vezetője felidézte a 23 évvel ezelőtti zaklatott időket, amikor egy templomi gyűjtéssel kezdődött az egész, majd az azóta elhunyt Petrică Corbu doktornak köszönhetően Temesvár után Váradra is eljutottak a segélyszállítmányok. Megtudtuk, hogy eleinte nagy problémát okozott a határátkelés, ahogy azonban telt-múlt az idő, egyre több helyre és településre elmentek: kórházakba, a Caritashoz, óvodákba, gyermekotthonokba, idősek otthonába, Brassóba és a Bukovinába is. Eleinte nem csupán az egyház, hanem a német állam is támogatta őket, melynek betudhatóan fokozatosan újabb és újabb projekteket tudtak megvalósítani, jól meghatározott karitatív céllal.

Három jármű

Az emlékek felidézésébe Helene Vodă, a Német Demokrata Fórum megyei elnöke is bekapcsolódott, aki reményének adott hangot, hogy a kapcsolat nem szakad meg ezután sem. Kecskeméti István, a baráti szervezet alapító tagja azokat az „ősidőket” elevenítette fel a kilencvenes évek elejéről, mikor Exc. Tempfli József akkori megyés püspök és Matos Ferenc néhai Caritas-igazgató, valamint a korabeli prefektus, a polgármester, egyetemi rektor és az NDF segítségével beindult a segélynyújtási folyamat, eljutottak nem csak Váradra, hanem például Feketeerdőre és Újpalotára is, sőt, a megye határait is átlépték. Az együttműködés, a szolidaritás, a tapasztalatcsere és a lelki gazdagodás fontosságát Rajna József atya, a Caritas jelenlegi igazgatója is kiemelte.

Irmgard Rösch az Erdély Online-nak elmondta: a 75. szállítmányt három járművel hozták, összesen 60 tonna segélyt: irodai bútorokat, iskolapadokat, kórházba utalt beteg gyermekeknek ágyakat, gyermekotthonoknak élelmiszereket. Újabban évi öt-hat alkalommal jönnek, körülbelül 500-600 tonna segélyszállítmánnyal.

Ciucur Losonczi Antonius