Türelmetlenség és kulturális vandalizmus a várban

Rosszul végződött a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) képzőművészet szakos hallgatóinak diplomamunkáiból nyílt kiállítás a nagyváradi várban: a munkákat idő előtt egész egyszerűen lecibálták a falakról
Rosszul végződött a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) képzőművészet szakos hallgatóinak diplomamunkáiból nyílt kiállítás a nagyváradi várban: a munkákat idő előtt egész egyszerűen lecibálták a falakról
Rosszul végződött a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) képzőművészet szakos hallgatóinak diplomamunkáiból nyílt kiállítás a nagyváradi várban: a munkákat idő előtt egész egyszerűen lecibálták a falakról. Az eset lehető legpontosabb rekonstruálása érdekében kerestük meg Ujvárossy László képzőművészt, a PKE tanárát.

 

A Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) képzőművészet szakos hallgatói az internetre feltöltött beszámolóban panaszkodtak arról, hogy az idei évi diplomamunkákból álló kiállítás munkáit vandál módon szedték le a nagyváradi vár kiállítótermeiből anélkül azonban, hogy megemlítették volna, hogy kik a felelősek a történtekért. Az eset lehető legpontosabb rekonstruálása érdekében kerestük meg Ujvárossy László képzőművészt, a PKE tanárát, aki lapunk kérdéseire válaszolva elmondta: az egyetem nevében ő maga egyezett meg Vioara Baraval, a Képzőművész-szövetség Bihar megyei fiókjának (UAP) az elnökével arról, hogy a szövetség befogadja a vár C épületében lévő galériájába a PKE végzős hallgatóinak a diplomamunkáiból álló tárlatot, mely július 2–11. között volt meghirdetve, ezek a dátumok szerepelnek egyébként az esemény plakátján is. Időközben azonban Vioara Bara arra kérte meg őt, hogy hamarabb, már július 9-én szedjék le a kiállítást, mert 13-án nyílik meg az Oglinzi oglindite (Tükröződő tükrök) című tárlat, és az eredetileg tervezettnél több időre van szükség a kiállítóhely átalakítására. „Tudomásom szerint abban egyeztünk meg, hogy 9-én tizenegy órára odamegyek és leszedem a munkákat. Az igaz, hogy késtem körülbelül tíz percet, de mire odaértem, azt láttam, hogy az összes munka le van véve, pedig felhívhatott volna (Vioara Bara – szerk. megj.), ha ennyire sürgős volt a dolog. A baj az, hogy mivel a plakátokat öntapadós ragasztóval erősítettük fel a pannókra, de ezeket a plakátokat levételkor egymásra rakták, így összeragadtak és egy csomó munka tönkrement. A helyszínt átalakító munkások csak egy óra magasságában jelentek meg, tehát én negyed tizenkettőtől egy óráig nyugodtan le tudtam volna szedni mindent, és nem tettem volna tönkre semmit, mivel tudom, hogyan kell leszedni a munkákat úgy, hogy ne ragadjanak össze”.

Mással nem merné

Ujvárossy László elmondása szerint Vioara Bara kiabált vele, szemrehányásokat tett neki, amiért nem rendelte oda a diákokat, ezért kénytelen volt ő leszedni a munkáikat. Csakhogy Ujvárossy véleménye szerint Baranak nem lett volna joga hozzányúlni a diplomamunkákhoz, azokat csak a diákoknak vagy a tanároknak lett volna joguk levenni, hangsúlyozta a képzőművész, hozzátéve, hogy most folyik a kárfelmérés: ő maga legalább tíz összeragadt és ezzel teljesen megrongált munkát számolt össze, a gyűrődéseket és kisebb sérüléseket nem is számolva, és volt olyan munka is, amit egész egyszerűen nem találtak meg, pedig tűvé tették érte az egész galériát. „Kulturális vandalizmus az, ami történt. Ilyesmit nem engedhetne meg magának egy alkalmazott munkás sem, nemhogy egy képzőművészeti szövetség elnöke! Szerintem az állami egyetemmel ezt nem merte volna megcsinálni”– mondta felháborodottan Ujvárossy László.

A másik fél verziója

Megszólaltattuk Vioara Barat is, aki meg sem várva, hogy milyen ügyben is hívtuk telefonon, kijelentette: „Ujvárossy félrevezeti magukat!” – majd valamivel később megjegyezte: „Valóban megrongálódott három munka, de nem a hatvan százalékuk, ahogy ő hazudja, mint egy újság!” A továbbiakban azonban nagyjából hasonló módon mesélte el a történteket, mint Ujvárossy László, azzal a különbséggel, hogy ő úgy emlékszik, hogy azt mondta: hétfőn délelőtt tizenegy órára legyenek levéve e munkák a falakról. „Azt mondtam Ujvárossynak, vagy jönnek a diákok vasárnap este, vagy hétfőn délelőtt tizenegy óráig. Én odaértem tizenegy órára és a munkák még a falakon voltak”. Hozzátette, hogy ekkor kezdte el ő maga gyorsan leszedegetni az alkotásokat, mert egy céggel abban egyezett meg, hogy hétfőn délelőtt tizenegy órára elhozzák a vasakat, amelyekre az Oglinzi oglindite kiállításhoz használt pannókat rögzítik. Bara úgy emlékszik, hogy a cég késett és csak 11 óra 20 percre érkezett a galériába, addig ő leszedegette az elmondása szerint ragasztószalaggal a pannókhoz rögzített alkotásokat. A szalagok nehezen jöttek le, ezért magukat a pannókat is újra kellett festeni, jegyezte meg. Arra a kérdésünkre, hogy miért nem várt addig, míg valaki odaér a PKE részéről, vagy miért nem hívott fel valakit az egyetem részéről, Vioara Bara azt válaszolta: „én dramaturg vagyok a színházban, és ha nem tudsz rendet tartani, akkor semmit sem tudsz csinálni! Én nem halaszthattam el a kiállításomat az ő kedvéért” – fogalmazott Bara, megint csak Ujvárossy Lászlóra utalva. Végezetül Vioara Bara megjegyezte: „szégyelljék magukat a diákok, akik ezt csinálták, én odaadtam nekik ingyen a termet, most meg át kellett fessem az összes pannót miattuk”.

Lépések

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy tervez-e tenni bármiféle lépést az ügyben a PKE. Ujvárossy László az erre vonatkozó kérdésünkre azt válaszolta, hogy ezt nem tudhatja, majd megjegyezte: „az alkotó tanárkollégáknak nem az a dolguk, hogy vádaskodjanak, inkább a kreativitással kell foglalkozni. Tanulni kell az esetből, és ide nem jönni legközelebb” – fogalmazott. A hallgatók reklamációi alapján azonban megfogalmaznak egy levelet Pálfi Józsefnek, a PKE rektorának, már csak azért is, hiszen, mint ahogy Ujvárossy László jelezte, az eset „a PKE-nak is nagy kárt okozott, mert a diákok elgondolkozhatnak azon, hogy nem érdemes a diplomamunkákat a következőkben nagy anyagi ráfektetéssel kinyomtatni azért, hogy aztán ilyen vandál módon tönkretegyék azokat. A most tönkretett diplomákat, amelyek a vezetőtanáraink támogatásával legjobbak szoktak lenni, immár nem tudjuk vinni kiállításokra, de ennél is nagyobb kár a fiatalok sérelme, jelesen az, hogy Nagyváradon az egyetemen kívüli életben a kulturális közeg hogyan viselkedik a végzős növendékekkel, hogy milyen fogadtatásban részesíti a szakmai közösség vezetője a tehetséges fiatalságot”– fogalmazott. Végezetül az egyetemi tanár levonta a következtetést: „sajnos kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, mert nincs kiállító helyünk. A képzőművészeti egyetemnek kell legyen egy olyan helye, ahol bemutassa évente kétszer a munkákat. Azt hittem, hogy most végre a szövetséggel meg lehet valamit valósítani, de egy ilyen vandál magatartás után mit mondhatok? A kiábrándultaktól – mint a képzőművészeti szövetség tagja – én kérek bocsánatot és azt üzenem, hogy ez biztos egy egyedi eset, remélhetőleg sehol sem ilyen a művész társadalom”.

Pap István



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .