Triduum zajlik a várad-újvárosi templomban

Triduum zajlik a várad-újvárosi templomban
Vasárnap délután a Szent László-templomban zajlott ünnepi szentmisével elkezdődött az idei fogadalmi triduum. A szónok Román János nagybányai esperes-plébános volt, a szertartás főcelebránsa Mons. Fodor József nagyprépost.

A török uralom alóli felszabadulást követően, az 1693-ban újraalakított nagyváradi latin szertartású székeskáptalan fogadalommal kötelezte el magát, hogy hálaadásul és engesztelésül minden évben a farsang utolsó három napján szentségimádást tart, melynek helyéül a Szent László-templomot választotta. 2018-ban február 11-13. között zajlik a triduum, a meghívott pedig Román János nagybányai esperes-plébános.

A vasárnap délutáni első lelkigyakorlatos szentmise főcelebránsa Mons. Fodor József általános helynök, nagyprépost volt, aki bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet: február 11-e a Betegek Világnapja, ezért az ünnepi szentmise keretében részesülhetnek a betegek kenetében mindazok, akik a szentség felvételéhez szükséges felkészítésben részesültek és a plébános ajánlásával rendelkeznek. A szentség felvételéhez szükséges a kegyelmi állapot (gyónás, szentáldozás), illetve a kellő megokoltság (előrehaladott kor, vagy komoly betegség).

Isten szava

Az evangéliumi részlet Szent Márk könyvéből szólt. Elmélkedésében Román János atya megtisztelőnek nevezte, hogy egy ilyen gazdag történelmi múlttal rendelkező közösségben lehet, és ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a három egymást követő nap témája Isten szava, Isten örökkévalósága és Isten jelenléte.

Felidézte, hogy a kommunizmus évtizedeiben, főleg a sztálini diktatúra idején Moszkvában az elvtársak két irányba próbálkozva akarták tönkre tenni az egyházat: egyrészt a karizmatikus vezetőik börtönbe zárásával állt szándékukban úgymond lefejezni, másfelől pedig nevetség tárgyává szerették volna tenni, kipellengérezni. Főleg az utóbbiba sok energiát fektettek, és ezen elképzelés része volt az is, hogy a Bolsoj Színházban a Krisztus frakkban című, a kereszténységet kigúnyoló mű ősbemutatója szerepelt az esti programban. Egy híres színész, Alexander Rosztovcev alakította Krisztust. Ünnepelt sztár volt, és meggyőződéses kommunistaként ismerték. A színpadon felépítettek egy nagy kocsmai asztalt, amely a templomi oltár szerepét töltötte be itt, és rajta sorakoztak a vodkás üvegek. Az első felvonásban az „oltár” mellett részeg papok és apácák vedelték a tömény szeszt, és röhögtek azokon a durva vicceken, amelyeket egy kövér szerzetes mesélt. Minden a terv szerint alakult tehát. A második felvonásban aztán az említett színész lépett be a színpadra. Feladata az volt, hogy Szent Máté evangéliumából, a hegyi beszéd elejéről- „Boldogok…” – olvasson fel két verset, majd hajítsa a sarokba a Szentírást azzal a felkiáltással: „Adjatok nekem frakkot és cilindert!” Lassan és ünnepélyesen olvasta a verseket, de ahelyett, hogy a szerep szerint a Bibliát elhajította volna, tovább olvasta: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok…” A rendező és valamennyi szereplő elsápadt, és a közönség is felfogta, hogy rendkívüli esemény szemtanúja, hiszen nagyon mély indíttatásból és belső átélésből beszélt a színész, és ez olyan mély nyomot hagyott bennük, hogy szó szerint halotti csönd támadt. Tovább olvasott azokról, akiket Krisztusért üldözni fognak. Amikor abbahagyta az olvasást, magához szorította a Bibliát, térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, irgalmazz nekem, bűnösnek”. Ekkor lement a függöny, és a darabot örökre törölték a műsorból, míg a színész nyomtalanul eltűnt.

Nem mutatták be többé, mert Isten szavának ereje van- hangsúlyozta a tisztelendő. Megtestesült Krisztusban, súlya és hatása van, ha ott van a gondolatainkban, a tetteinkben, a szívünkben, ha Szent János evangélistához hasonlóan az Úr szeretett tanítványává válunk, ha olyan a lelkületünk és a hozzáállásunk, mint a Szűz Máriáé.

A bizalom kötelez

– Az elődeink anélkül, hogy bármit tudtak volna rólunk, vagy bármit tudtak volna azokról a korokról, melyek utánuk következtek, fogadalommá tették, hogy itt, a Szent László-templomban, az utolsó farsangi napokon emlékezzünk, imádkozzunk az Oltáriszentség előtt, szentségimádást tartsunk. Ez bennünket kötelez, tegyünk eleget elődeink bizalmának, feltétlenül hordozzuk ezt a bizalmat- kérte a szentmise végén Pék Sándor várad-újvárosi esperes-plébános.

Az ünnepség méltóságát emelték a Kribus Mónika kántor-karnagy által irányított Halmos László-kórus énekei.

Ciucur Losonczi Antonius