Trianon után homogenizációra került sor

Trianon után homogenizációra került sor
Nagyvárad- Szerda este az Ady Endre Középiskola dísztermében folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által alapított Szacsvay Akadémia történelmi modulja. Romsics Ignác akadémikus tartott előadást Határváltozások és népmozgások a 20. század első felében címmel.


Az egybegyűlteket köszöntő Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke bejelentette: a jövő év elején fog megjelenni az idei meghívottakkal készített interjúkötet, melyet mindenki ajándékba kap, aki rendszeres látogatója a Szacsvay Akadémiának, az utóbbit tanúsító oklevél mellé.
Romsics Ignác történészprofesszor előadása kezdetén arra hívta fel a figyelmet: a 19-20. század fordulóján soknemzetiségű és kultúrájú állam volt Magyarország. Horvátországgal együtt 20 millió lakosa volt, melynek 48 százaléka volt magyar, nélkül pedig 18 millió lakosa, melynek 54 százaléka volt magyar. Hasonlóan heterogén volt a helyzet a vallást tekintve is: Közép-, illetve Nyugat-Magyarországon a populáció körülbelül fele római katolikus volt, a Tiszától keletre viszont sok kálvinista, görög katolikus, ortodox és evangélikus élt, az izraeliták jelenléte pedig öt százalékos volt.
1920 után azonban vége lett ennek a világnak: az ország területe 282 ezer négyzetkilométerről 92 ezerre, a lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra, a magyarság részaránya pedig 88 százalékról 54,4 százalékra csökkent. A határmódosításokkal párhuzamosan másfél-két év leforgása alatt lezajlott egy belső migráció, ami azt jelentette, hogy Erdélyből körülbelül 200 ezer ember, a Felvidékről 120 ezer, a Délvidékről pedig 80 ezer települt át a trianoni Magyarországra. Főleg olyan személyek vándoroltak az anyaországba, akik korábban az államtól függtek. Eleinte hónapokig szerény szociális körülmények közt éltek, és táptalajt jelentettek a jobboldali, nacionalista eszméknek. Fokozatosan azonban talpra álltak, és sokan közülük szép karriert futottak be, például miniszterek vagy orvosok lettek, főleg az Erdélyből származóak. Ezeknek a változásoknak az utolsó fejezete Sopron, illetve Burgenland környékén íródott, ahol a diplomácia erőfeszítések és a Prónay Pál-féle diverziós akció következtében újratárgyalták a határszakaszt.

Revíziós szándékok

Elmondható tehát, hogy az 1910-ben regisztrált 18,2 millió lélekszámú lakosság 1920-ban 7,6 millióra apadt, azonban utána enyhén emelkedett, 1930-ban megközelítette a 8,6 milliót, 1941-ben pedig a trianoni területen elérte a 9,3 milliót. Közben a lakosság nem csupán számszerűleg, hanem etnikailag és nyelvileg is homogenizálódott. 1930-ban a magyarok részaránya 92,1 százalék volt, mellettük 1,2 % szlovák, 5,5 százalék német, és 1,2 százalék egyéb nemzetiségű polgár élt az országban. A római katolikusok kétharmadban voltak jelen, a reformátusok 21, az evangélikusok 8,1, a görög katolikusok 2,1, az izraeliták 5,1, az ortodoxok 0,5 százalékban. Társadalmi szempontból elmondható még, hogy a lakosság többsége paraszt volt, miközben zajlott a modernizáció- magyarázta a professzor.
Ugyanakkor külpolitikai téren a két világháború közötti időszakban a legfőbb célkitűzés a revízió volt, ebben a kérdésben szinte mindenki egyetértett. Az ezzel kapcsolatos elképzelések közül talán a két legfontosabb az 1920-as évek végén Lord Rothermere brit sajtómágnás és politikus ötlete, valamint 1934-ben Gömbös Gyula javaslata. Ezek azonban csak vágyak maradtak, gyakorlati lépésekre csak az 1930-as évek végén kerülhetett sor, annak betudhatóan, hogy katonailag megerősödött Németország. Hitler segítségével 1938-1941 között Magyarország területe 171 ezer négyzetkilométerre bővült, lakossága 14,6 millióra nőtt, a magyarság részaránya pedig elérte a 77 százalékot.
Később viszont kiderült, hogy Horthy revíziós politikája semmilyen eredményhez nem vezetett, sőt, emberveszteségeket okozott, körülbelül 900 ezrest. A II. világháborúban ugyanis Magyarország katonának behívott lakosságából 340-360 ezer meghalt, fogságba esett vagy eltűnt a csatatereken, 50 ezer a bombázások áldozata lett, fél milliót pedig deportáltak, munkaszolgálatra köteleztek vagy egyéb diszkriminációnak tettek ki. Az 1946-os párizsi békekonferencián ugyanakkor az új határok kijelölésekor az se számított jó pontnak, hogy miközben a szomszédok már rég átálltak, a magyarok még 1945 áprilisában is a nácik mellett harcoltak.

A világháború után

Expozéjában Romsics Ignác részletesen ismertette a magyar-szlovák lakosságcsere-egyezményt. Arra hívta fel ugyanakkor a figyelmet: 1945-1947 között a Felvidékről 100 ezer, Kárpátaljáról 15 ezer, Erdélyből 100 ezer, Délvidékről pedig 45 ezer ember költözött át Magyarországra, és 160 ezer távozott (sváb kitelepítések). Így 1949-ben alig éltek kevesebben Magyarországon (9,2 millióan), mint 1920-ban (9,6 millió). Elmondható emellett, hogy a népesség még homogénebb lett (98,6 százalék magyar), és a felekezeti megoszlás nagyjából ugyanaz maradt, kivéve természetesen az izraelitákat, akiknek részaránya a holokauszt miatt 1,5 százalékra csökkent.

Ciucur Losonczi Antonius