Tóth László gyűjteményes kiállítás

Tóth László: Önarckép
Tóth László: Önarckép
A Quadro Galériában gyűjteményes kiállítás nyílt Tóth László munkáiból. A Galéria vezetője, Székely Sebestyén György felvezető beszédében megköszönte a családnak, a Kolozsvári Szépművészeti Múzeumnak, az Utunk szerkesztőségének, a műgyűjtőknek a kiállítás támogatását.

A Szépművészeti Múzeum a művésznek 1970-1980-ban készült alkotásait bocsátotta a kiállítás rendelkezésére. Mint Székely Sebestyén György elmondta, 2004-ben, Tóth Lászlóval a Zsoboki művész-táborban találkozott, amikor megbeszélték, hogy egyéni kiállítást rendeznek műveiből. 2009-ben a művész meghalt. Mégis megteremtődött a lehetőség, hogy 2014-ben létrejöjjön a kiállítás.
A mostani kiállításhoz a válogatást mi végeztük – mondta.
Tóth László Szatmárnémetiben született, 1933-ban. Kolozsváron, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán végzett. Festőművész, grafikus. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban díszletfestő, majd díszlettervező lett. Irodalmi lapokat és könyveket illusztrált. A Művészeti Főiskola tanára volt. Ars poeticájat így fogalmazta meg: „Művészetem helyét valahol a realizmus –szürrealizmus „átfedésében” jelölöm meg. Talán annyiban szürrealista amennyiben a racionálisan és emocionálisan érlelt realista mondandót sejtéseivel gazdagítja.” Munkásságáért díjakat, kitűntetéseket kapott.
1984-ben feleségével T. Szűcs Ilonával, aki szintén festőművész, elhagyja az országot, NSZK-ba telepedik le, ahol szabadúszóként tevékenykedik. Számos kiállításon vesz részt. Wertingenben halt meg, 2009-ben.
Tóth László korának egyik legtehetségesebb és legígéretesebb alkotó művésze volt, aki briliáns adottságait felhasználva, tudott olyan nívón alkotni, ami ráirányította a figyelmet. Ha megkapja azt a bánásmódot, amit egy ilyen kaliberű művész a világ bármely táján megérdemelt volna, nem hagyja el Kolozsvárt.
De sajnos, mint olyan sok művésznek, az egyetemes művészetben, neki is kicsi volt az a világ, melyben akkor kénytelen volt élnie.
Száguldó fantáziája, benne feszülő megnyilvánulási szándéka állandó megfeszített munkára, alkotásra ösztönözte.
Tóth László művészeti gondolkodását a szürrealizmussal együtt az abszurd színházi világ érintette meg. Képei, mint oly sok jelentős alkotó olyan helyzetekben fogalmazódnak meg, melyek lehetővé teszik a sorssal való szembenézést. Mint az a képsora, melyet egy budapesti zsidó öregotthon lakóiról készített. Ezek közül is kiemelkednek: Az öregotthon gondnoka, Az operaénekesnő. Idézném a művészt: „Alkotásaim az érzelem és –értelem együttesében érlelt nagyon is realista mondandót tehetik a szürrealista elemek segítségével a néző számára művészileg gazdagabbá, adott esetben megrázóvá.” Az életről való meditációját a tákolmány –metafora formájába önti.
1973-ban az Önarckép című festményén látható mintha a végtagok, szervek önálló életet élnének, tagadva a lét szerves egészét.
A Quadro Galéria nagy érdeme, hogy a család bevonásával ezt a tényleg értékes kiállítást el tudta hozni Kolozsvárra, és bemutatta nagyérdemű közönségének. Tóth Tamás, a művész fia is jelen volt a kiállítás megnyitóján.
A kiállításon Szűcs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese, az egyik legjobb, szakavatott ismerője az erdélyi művész- világnak, kisesszéjében érzékletesen vázolta fel azt a kort, melyben Tóth László élt és alkotott, bemutatva művészetét.
Ezen a kiállításon visszatekintünk az Erdélyben alkotott művekre, és a Németországban keletkezett alkotásokra is. A későbbi munkáiban, a portrékon másfajta szépség mutatkozik. A késői képek az elmúlás előtti pillanat utolsó portréi.
Az 5. Kolozsvári Napok alkalmával megnyitott Tóth László gyűjteményes kiállítás sajátos élményekkel gazdagítja a tárlatlátogatót.

Csomafáy Ferenc