Tőkés László válasza Kovács Péter főtitkárnak

Kovács Péter főtitkár blogbejegyzésben reagált felszólításunkra, melyben azt igényeltük, hogy az RMDSZ a választói előtt is számoljon el, mire költi a az erdélyi magyar közösségünk által befizetett adólejeket.

Sajnáljuk, hogy csak annyira méltatja választóit, vagy akár a sajtó képviselőit, hogy az alternatív nyilvánosságban félkézből odakent szöveggel fedi el a lényeget, pedig tanulhatott volna abból a 2008-as esetből, amikor az RMDSZ rövid időre kiesett a hatalomból, és a Korrupcióellenes Főügyészség (DNA) rögtön vizsgálni kezdte a pénzügyeiket.

Kovács Péter elhallgatja azt, ami számunkra rövid kutakodás után kiderült, hogy például a Hivatalos Közlönyben közölt adatok, illetve a román sajtó szerint 2010-ben az RMDSZ – mint az erdélyi magyar közösség erre kizárólagosan jogosult szervezete – közel 15 millió lejt kapott (kb. 3,65 millió euró), a kormányfőtitkárság pedig ezt decemberben további 5,7 millió lejjel egészítette ki (kb. 1,39 millió euró), adományokból, tagdíjakból 1,2 millió új lej gyűlt össze (majdnem 300 000 euró). Az adományokat kivéve ezek az összegek – mintegy 5 millió euró, vagyis átszámolva kb. 1 milliárd 320 millió forint – a mi adólejeinkből származnak.

Ezen összegek felhasználása közérdekű információ, vagyis adófizető polgárokként, illetve erdélyi magyarokként – akiknek képviseletében az RMDSZ alanyi jogon felveszi a pénzt – minden alapunk megvan arra, hogy az RMDSZ “megújult vezetőségétől” évi elszámolásainak a nyilvánosságra hozatalát elvárjuk.

Másfelől: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által működtetett demokráciaközpontok nem az egész erdélyi magyar közösségnek szánt közpénzekből működnek, következésképpen elszámolással csak és kizárólag jószándékú támogatóinknak tartozunk. Felszólítjuk Kovács Péter újonnan választott főtitkárt, hogy tartsa tiszteletben szervezetünk autonómiáját, és illetéktelenül ne csorbítsa pénzügyi és intézményi autonómiánkat.

Ismételten feltesszük a konkrét kérdéseinket, hátha Kovács Péter főtitkár hajlandó végre érdemben válaszolni ezekre, és nem alaptalan vádakodásokkal próbálja elkenni azt a tényt, hogy mindenezekről saját választóik előtt még soha nem tartották fontosnak és szükségesnek elszámolni.

Újból felszólítjuk tehát az RMDSZ vezetőségét, hogy tételes formában, összegszerűen, öt évre visszamenőleg válaszolják meg a nyilvánosság előtt a következő kérdéseket:

·     Mennyi közpénzt kapott az RMDSZ, illetve – amíg a pártpénzre is igényt tartott – az általa a Kisebbségi Tanácsban megnevezett Communitas Alapítvány?

·     Ezen összegekből mennyit osztott vissza az erdélyi magyar közösségnek nyilvánosan; továbbá mekkora az az összeg, amit nem nyilvánosan jutatott „baráti igények” kielégítésére; végül pedig mennyit fordított saját működésére?

·     Az RMDSZ működési költségei összegszerűen milyen tételekből állnak?

·     Hogyan gazdálkodott az RMDSZ megbízásából további közpénzek fölött rendelkező Progress Alapítvány, az Iskola Alapítvány, továbbá a többi hasonló RMDSZ-háttéralapítvány?

·     Található-e politikus ezen alapítványok fizetési listáján, és amennyiben igen, milyen funkcióban, milyen teljesítményért mennyi illetményt vett fel politikusi fizetése mellett?

·     A magyar és román közpénzek fölött rendelkező alapítványok utaltak-e adományokat az RMDSZ számlájára, és ha igen, mekkora összegeket?

·     További – újabb – kérdésünk az, hogy a közpénzek elköltéséről az előbb felsorolt esetek és viszonylatok rendjén milyen erre hivatott grémiumok és mely költségvetési és működési szabályok alapján rendelkeztek?