Tőkés László püspök válasza Elek Imre, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatójának nyílt levelére

Szatmár megye – 2009. január 24-én a
szatmárnémeti Kölcsey Ferenc
Főgimnázium
vezetősége,
tanári kara és szülői
bizottsága nevében Elek Imre
igazgató intézett nyílt levelet
a Királyhágómelléki
Református Egyházkerület
püspökéhez, az általa vezetett
gimnázium sorsa, illetve a Református
Egyház visszaszerzett iskolai ingatlanai jogos
birtokbavételének intézése
tárgyában.

Ugyanebben az ügyben a Kölcsey
Főgimnázium tanári
közössége 2009. március 9-én
Nyilatkozatot tett közzé. Az iskolai
épületek használatának
rendezésére vonatkozó március
végi megegyezés aláírása
nyomán a Főgimnázium
Szülőbizottsága 2009. április
1-jén újabb
Állásfoglalást bocsátott
ki. Ugyanakkor a Szülőbizottság az
RMDSZ-hez és a Református Egyházhoz,
nevezetesen Markó Béla
elnökhöz és Tőkés
László
püspökhöz fordultak
az iskolaügy általuk helyesnek tartott
rendezése tárgyában, sőt
széles körű
aláírásgyűjtést helyeztek
kilátásba ennek
alátámasztására.


Mindezekből kiindulva és egyenes
válaszként ezekre a
megnyilatkozásokra, tisztelettel
közöljük a következőket:

1. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium
Szülőbizottsága kifejezett
kívánságának
megfelelően, valamint Anyaszentegyházunk
és magyarságunk jól felfogott
érdekeinek szolgálatában a holnapi
napon újabb egyeztetésre
kerül sor az RMDSZ és a Református
Egyház vezetőinek, valamint az
iskolaügyben közvetlenül érintett
felek képviselőinek
részvételével, a
szatmárnémeti megyeházán.


A találkozón, az RMDSZ és az EMNT
közötti megegyezés
mintájára – a
Szülőbizottság megfogalmazása
szerint és a márciusi
megállapodás értelmében
– a „mindenki által
elfogadható megoldás”

megtalálására
törekszünk, a törvényesség
és a méltányosság
szellemében.

2. Mindemellett, a hivatkozott dokumentumokra
válaszolva, a következőket tartjuk
szükségesnek tisztázni:


● Egyházunk Isten iránti
hálaadással örvendez
annak, hogy
több évtizedes jogfosztás
után, 2004-ben – végre –
visszaszerezte önkényesen elkobzott
szatmárnémeti
iskolaépületeit, és ezáltal
végképp megnyílt a
lehetőség elorozott ingatlanjainak birtokba
és használatba vétele, valamint
több évszázados református
felekezeti oktatásunknak a – bár
részleges –
helyreállítása előtt.
Úgy gondoljuk, hogy ezen
örömünkben méltán
osztozhatnak nemcsak a református hívek,
hanem valamennyi igazságszerető és
törvénytisztelő hívő
ember, sőt egész magyar
közösségünk.


● Ebbe az örömünkbe viszont
üröm vegyül, amikor a nevezett
állásfoglalások
megfogalmazói Kölcsey Ferencet,
Reményik Sándort
és
Kós Károlyt nem
helyénvaló módon idézve,
saját iskolaépületeink iránti
jogos igényünket rossz színben
próbálják feltüntetni.


Igaztalan, méltatlan és sértő
éppen a Református Egyház
ellenében idézni a Költő
híres verssorát: „Ne
hagyjátok a templomot, / A templomot s az
Iskolát!” Az évszázadok
során tett-e többet valaki is
erdélyi magyar oktatásunk
ügyéért, mint éppen magyar
történelmi egyházaink?!


Szabad-e a trianoni országrontással
párhuzamba vonni jogos tulajdonunk
birtokbavételi szándékát,
annak ismeretében, hogy Trianon után
éppen egyházaink lettek a
mentsvárai és „erős
bástyái” anyanyelvű
oktatásunknak és –
általában – egész
magyarságunknak?!


Illő-e a református iskolák
helyreállítása
vonatkozásában mottóként
azt idézni, hogy Kölcsey „Tekintetes
Úr”  „Újra lehajtja
fejét, lehanyatlik a
lélek…”?!  Hiszen
tudnivaló, hogy a Himnusz Költője
hithű reformátusként
Egyházunk és Scholáink
elkötelezett patrónusa volt…


Ezen nyilatkozat keretében nincs helye
kitérni az idézett
megnyilatkozások valamennyi bántó
és igaztalan kitételére. Azt
viszont egészében véve vissza kell
utasítanunk, hogy Egyházunkat valaki is
méltatlanul és igazságtalanul
megvádolja az iskolai épületvita
ügyében, és bármilyen
formában is megkérdőjelezze a
román kommunista rezsim által
elorozott ősi Iskolájához
való jogát.


● Az egyházi iskolaépületek
visszaszolgáltatása egyet jelent az
Isten- és emberellenes kommunizmus
kimondhatatlan kártételeinek a –
bár részleges –
jóvátételével. Ennek
Egyházunk és népünk
szívből örülhet. Mint
amiképpen Szatmárnémetiben mi,
reformátusok is örültünk annak,
hogy római katolikus Testvéreink
újraalakíthatták
iskolájukat, és saját
épületükben
létrehozhatták a Hám
János Gimnáziumot
.

3. Egyházkerületünk
meglepődését fejezi ki amiatt, hogy
az ősi Református Kollégium eredeti
formában való
helyreállítását
kifogásolók éppen most, a
2009 májusi határidő lejárta
küszöbén fejezik ki
elégedetlenségüket és a
helyzet rendezését illető
ellenzésüket, hiszen az
épület-visszaadás jogi
következményeinek már öt (5!)
évvel ezelőtt mindenki tudatában
lehetett.


Egyházkerületünk már 2004.
szeptember 22-én
(!) megtette első
– döntő –
lépését az iskolaügy
idejében való rendezésére,
és azóta is, több
megbeszélés rendjén,
állhatatosan sürgette az iskolaügyi
rendezéssel kapcsolatos tennivalók
elvégzését, a minden félnek
kedvező megoldás
előkészítését.


Csak sajnálni lehet, hogy az ügyben
illetékes önkormányzati és
tanügyi hatóságok és maguk az
érintettek csak most, az utolsó
órában ébredtek fel,
megelőzőleg pedig elmulasztották a
békés és méltányos
rendezés útjának az
egyengetését.


Tisztelettel idézzük fel, hogy 2004.
évi Egyetértési
Nyilatkozatunkat
valamennyi fél, név
szerint a következő felelős
személyek írták alá:
Tőkés László püspök
és Illyés Gyula polgármester,
Tolnay István egyházkerületi
előadótanácsos és
Kónya László megyei
főtanfelügyelő-helyettes,
Máthé Edith jogtanácsos, Sipos
Miklós esperes, Bara Csaba főgondnok, Korda
Zoltán lelkipásztor, nem
utolsósorban pedig Szilágyi Éva, a
Református Gimnázium igazgatója
és Muhi Miklós, a Kölcsey
Ferenc Főgimnázium igazgatója. Akkor
az aláírók „teljes
egyetértésben

nyilvánították ki azon
elhatározásukat, hogy egymás
érdekeit messzemenően figyelembe
véve, beindítják az
egyházi ingatlanok
visszaszolgáltatását
elrendelő végzések
zökkenőmentes
végrehajtását
”. Innen,
ebből az eredeti vállalásból
indulhat ki minden rendezés.


Öt év után, illetve 1989, a
húsz éve elkezdődött
rendszerváltozást követően
igaztalan dolog türelmetlenséggel –
és hasonlókkal – vádolni
Egyházunkat.


Meggyőződésünk, hogy soron
lévő tanácskozásunkon,
közös eredeti
jószándékaink szellemében,
kölcsönös
egyetértésre
juthatunk.


 


Nagyvárad, 2009. április 14. 

Tőkés
László                                                 
Kovács Zoltán

püspök                                                             főgondnok