Tőkés László
Emlékeztetésképpen: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök több ízben kijelentette, hogy „az RMDSZ a bíróságon nem akadályozza a párt bejegyzését”, és ezt mind Borbély László politikai alelnök, mind Kovács Péter főtitkár ismételten megerősítették.
Ezt szem előtt tartva, méltán fejezzük ki tiltakozásunkat aziránt, hogy az RMDSZ-párt egy kétes hátterű és ellenséges érzületű román magánszemély gyanús közreműködését veszi igénybe a vele szövetségben álló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kezdeményezett új párt bejegyzésével szembeni mesterkedésében annak céljából, hogy pénzt, fáradtságot – s talán minisztériumi apparátust – sem kímélve ellenőrizzék az EMNP dossziéját, ezen belül is a támogató aláírásokat.
Ezek után az is nehezen hihető el, hogy az RMDSZ-es vezetésű Pénzügyőrség – hosszú heteken át – „a feketemunka elleni küzdelem” jegyében ellenőrizte az erdélyi demokráciaközpontok könyvelését, és hogy nem megrendelésre „szivárogtatták ki” – egyébként törvénytelenül – egy központi román napilapnak (Evenimentul Zilei) az így begyűjtött pénzügyi adatainkat. A kialakult helyzet alapján újból csak bebizonyosodni látszik, hogy az RMDSZ alias UDMR – ha önös érdeke úgy diktálja – sokkal közelebb áll többségi „partnereihez”, mint az erdélyi magyar közösségből való, saját Testvéreihez…
A nemzeti szolidaritás hiányán túlmenően ez a politikai magatartás a demokrácia megcsúfolását is jelenti egyben, ekképpen egész erdélyi magyarságunk kétszeres szégyene. Bő húsz esztendővel a rendszerváltozás kezdete után senkinek sincs joga ahhoz, hogy egy ilyen gesztussal semmibe vegye mindazokat a demokratikus eszméket, amelyekért harcoltunk 1989-ben, és amelyekben 1990 óta minden romániai állampolgár hitt, és amelyekre alapozva erdélyi magyarságunk békés úton igyekszik kivívni önrendelkezését. Mert milyen alapon kérhetnénk számon demokratikus jogainkat a többségi románság politikusaitól, hogyha – ezzel szemben – mi magunk sem tartjuk tiszteletben azokat?!
Ezúton szólítom fel az RMDSZ vezetőit, hogy az ilyen típusú akcióknak egyszer s mindenkorra vessenek véget. Erdélyi magyarságunknak nem attól lesz erős érdekképviselete, hogyha tűzzel-vassal fellépnek minden más magyar politikai képződmény ellenében, hanem attól, ha a szűkkeblű pártpolitikát félretéve és az önös érdekeink fölé emelkedve valamennyien egy irányba húzzuk a szekeret – vagyis hogyha minden politikai szereplő részvételével sikerül megteremtenünk az érdemi összefogást.
Az utolsó előtti órában: erre a föltétlen összefogásra teszek felhívást – az erdélyi, valamint az összmagyar nemzeti együttműködés szellemében és keretében, annak biztos tudatában, hogy erdélyi magyar közösségünk többet érdemel.
Nagyvárad, 2011. június 13.
Tőkés László
