Tizenöt kulturális rendezvény veszélyben

Tizenöt kulturális rendezvény veszélyben
Hétfőn délután hat órakor a nagyváradi Moszkva kávézó bezárása ellen tiltakozó helyiek gyűltek össze a Sonnenfeld palota előtt, ahonnan a közel kétszáz fős csődület végigsétált a polgármesteri hivatalig, majd mindenki szétszéledt. A rövid tiltakozó akció incidensek és hangos megnyilvánulások nélkül zajlott le.

 

A hétfői, nagyváradi tiltakozó akció villámcsődületként (flash mob) volt meghirdetve a közösségi oldalakon, de egy rövid és váratlan tömegakció helyett valóságos kis minitüntetéssé vált a megmozdulás: a mintegy 150-200 résztvevő a Moszkva kávázónak helyet adó Sonnenfeld palotától átvonult a polgármesteri hivatalhoz. Néhány fiatal nagy fehér vászontranszparenst maguk elé tartva vonult az utcákon, melyen a következő, háromnyelvű felirat volt olvasható: „A kultúrát vissza – Vrem cultura înapoi! – Support Moszkva” A tömeg, amelyben több RMDSZ-es nagyváradi helyi tanácsos is volt, jelesül Pásztor Sándor, a helyi tanács RMDSZ-frakciójának vezetője, valamint Sárközi Zoltán és Szabó József, pontban hatkor elindult a Sonnenfeld palotától, és mintegy tíz perc alatt tette meg az utat a színház mellett és a Bémer téren haladva a Szent László hídon át egészen a városháza épületéig. Itt már több rendőrautós egység és egy csendőrosztag várta a tüntetőket, akik megálltak a Körös parti korlátnál. Itt a tiltakozók mintegy egy percig tapsoltak, majd mindenki szétszéledt.

Csapás a kultúrára

A kevesebb mint fél órás tiltakozó megmozdulás után szólaltattunk meg a Moszkva kávézót működtető Gulyás Exotic cég tulajdonosai közül Lénárt Zoltánt és Halász Dezsőt. Lénárt Zoltán elmondta: „ Mi nem vettünk részt a szervezésben, ezért is nagyon jó érzés, hogy ennyi ember eljött. Jó lenne, ha változna valami, de ehhez a városháza jóindulatára lenne szükség, amit jelenleg még nem látunk.” Arra a kérdésünkre, hogy a harminc napos bezárás mekkora kiesést jelent az üzemeltetők számára Lénárt Zoltán és társa, Halász Dezső elmondták: „Ezt nehéz megmondani, mert vannak veszteséges hónapok és vannak nyereséges hónapok is. Egy dolgot viszont el tudunk mondani: az együttesekkel úgy kötöttünk szerződést, hogy az együttes lemondhatja a fellépést, ha valaki megbetegszik, a mi részünkről viszont senki nem mondhatja le a koncertet, tehát ha megtartjuk a koncertet, ha nem, akkor is ki kell fizetni a kialkudott gázsit, ami ezer eurótól háromezer euróig terjed.” Mint megtudtuk, a bezárás időszakára kísérőrendezvényekkel együtt tizenöt fizetős koncertet szerveztek már le, közöttük olyan közismert zenekarokat is vártak, mint a Kistehén, a Sonar Bistro, a Nemjuci, vagy a Quimby, mely utóbbi ugyan a Malomban fog fellépni, de a jegyeladás a Moszkvában lett volna megszervezve. Ezen kívül ebben az időszakban szerveznék meg a francia filmfesztivált, továbbá egy angol színészi csapat is eljött volna, hogy előadja Shakespeare összes rövid darabját. Mindezek az események a polgármesteri hivatal döntése miatt kérdésessé váltak. Lénárt Zoltán hozzátette, hogy most próbálják megoldani a megélhetését annak a tizenegy embernek, akik közvetlen vagy közvetett módon a Moszkvában, vagy a Moszkvának dolgoztak.

Egyetlen rosszakaró

Arra a kérdésünkre, hogy mit tesznek annak érdekében, hogy a zajártalom a legkisebb legyen, és a lakókat a lehető legkisebb mértékben zavarja a Moszkva, Halász Dezső leszögezte: „Nem lakókról beszélünk, hanem egyetlen rosszakarónkról, aki az Adorján palotában lakik, a Sonnenfeld palota ugyanis üres. Mi beszéltünk az összes szomszéddal, de senki sem észlelt semmit, kivéve ezt az egy embert.” Lénárt Zoltán hozzátette: „A csendháborítás szabályozására van egy helyi és egy országos rendelet. Az országos megengedőbb, a helyi szigorúbb. A helyi azt mondja ki, hogy tíz óráig van egy bizonyos megengedett decibel, tíz óra után van egy sokkal alacsonyabb megengedett szint. Mi minden koncertünk végét tíz órára ütemeztük, és tíz óra előtt is a megengedett küszöb alatt tartottuk a zajszintet. A koncerteket esetleg követő összes rendezvényt, amelyek tíz órakor kezdődnek, eltávolítottuk egy olyan helyiségbe, ami a lehető legtávolabb esik attól a szomszédtól, aki bennünket támad, és azt a helyiséget is leszigeteltük, amennyire tudtuk.” Kíváncsiak voltunk arra is, hogy szerintük van-e politikai, etnikai célzata a városháza döntésének. Erre Lénárt határozott nemmel válaszolt, mondván: „Szerintem a polgármesteri hivatalban nem néztek utána, hogy ez a hely mit képvisel, milyen rendezvények vannak nálunk. Azt gondolom, ez egy elhamarkodott döntés volt a részükről. Valószínű, hogy a szomszédnak voltak kapcsolatai, amiket bevetve tudta ezt elérni, hiszen ha Romániában minden határozat két nap alatt megszületne, milyen szép is lenne minden. Ugyanis a büntetés kiállítása és a bezárás között két nap telt el… És az sem mellékes körülmény, hogy a törvény úgy szól, hogy tíztől harminc napig terjedően zárható be a csendháborító hely. Úgy látszik, mi vagyunk az a bűnbarlang, aminek a maximális büntetést kellett kiróni.”

Jogi lépések

Az üzemeltetők jogi lépéseket is fontolgatnak, ennek kapcsán Lénárt Zoltán kifejtette „Van egy szombati bírság, amire van egy tizenöt napos fellebbezési határidő. A polgármesteri hivatal nem várta meg ezt a határidőt, ami ugyan nem ütközik törvénybe, de a jóízlés határait mindenképpen súrolja. A határozatot egyébként is megfellebbeztük volna, hiszen tizenegy órakor nem volt hangos a zene, erre hatvan ember írásban tanúskodik. De megtámadjuk az erre a bírságra alapozó, harminc napos bezárásra vonatkozó határozatot is. Ezen kívül konzultálunk ügyvédekkel arról, hogy mik azok a lépések, amelyekkel meg lehet előzni azt, hogy a jövőben jogtalanul büntessenek meg bennünket. Bár sajnos a román szabályozás ebben elég hiányosnak tűnik, ugyanis a rendőr szubjektív véleménye elegendő ahhoz, hogy hangosnak ítéli-e meg a zajszintet, tehát nem köteles kihozni a mérőműszert. Ennek alapján bármelyik szórakozóhelyet bármikor bezárathatják.”

Pap István