Tisztelt szerkesztőség!

Ez az eset, ami velem történt most, arra sarkalt, hogy megírjam önöknek, hogy mások is tudomást szerezhessenek róla. Én, Bene Erzsébet, 59 éves kisnyugdíjas vagyok.

Börvelyben születtem, itt éltem le eddigi egész életem, és nem tudtam, hogy egy szintiszta magyar faluban született egy román párt, egy úgynevezett PD, csak akkor tudtam meg, mikor két református magyar falutársam elindult házról–házra korteskedni e párt szineiben akkor, amikor a magyarságnak nagyon sok vesztenivalója van. Ezeknek az agitálására azt feleltem, előbb tükör előtt szembe kell köpnöm magam, hogy én ilyet tegyek, én aki 59 évemet magyarként éltem meg. Én azt sem tudtam, hogy ezek közé tartozik a helybeli pékség tulajdonosa (Láng Zsolt), aki e beszólásom miatt hazaküldte a lisztemet a pékségből, amit kenyércsere céljából vittem oda, egy fenyegető levél kíséretében, amin a következő szöveg állt: Visszaküldtem a lisztjét, nincs mit keressen a pékségemben kenyérért! Így jár az, aki Láng Zsoltot ócsárolja! Holott ezt az embert nem is ismerem, ő se engem, soha öt szót nem beszéltem vele, és ez a párbeszéd az agitálókkal 3 tanár előtt zajlott, tehát egy szóval sem ócsároltam őt. Nem tudom a fenyegetést kinek szánta, gondolom a község lakóinak. Nehogymár véleményt próbáljanak formálni a „pék úr” ellen. Még közzé szeretném tenni, hogy úgy hatoltak be az udvaromba, hogy önkényesen kinyitották a kapumat, ami akárcsak a kisajtóm, be volt zárva. A szállító legények szerint a főnök parancsára, mert a fiú szerint akivel beszéltem, a jó Istenig mehetek, mert a főnöknek pénze, és ezenkeresztül hatalma is van.

A kérdésem csak az: ha egy ilyen ember valóban vezető pozicíóba kerülne, mit tenne, ha valaki megmondaná neki a véleményét, ha ennyi megterhelést se bir ki. Egyáltalán nem fogadja a kritikát, miért is demokrata a párt neve ennek a tömörülésnek? Ilyen tagokkal! Hát nem is tudom …

 

Tisztelettel,

Bene Erzsébet, nyugdíjas.