Tisztelt magyar oktatói kar!

Mindannyian tudják, hogy történelmi tétje van a mostani egyetemi választásoknak a BBTE magyar részlegében is! Ha most engedik, hogy a csucsuják, szamosközik, vinczemáriák, nagylászlók megmaradjanak a vezetőségben, hosszú ideig lehetőséget kapnak a tájba simuló, mindennel elégedett magyar vezetők.

Nem szabad többet megengedni, hogy egy Szamosközi bekerüljön a vezetőségbe. Inkább a történelem szemétládájába. Sok szempontból jó az, amit a Magyari Tivadar művel, de ez nem az igazi út. Az amit ő csinál, azt kétségtelenül ritka szakértelemmel és érzékkel teszi. Csakhogy belemerevíti a magyar felsőoktatást egy státus quóba. Ez a közös román-magyar egyetem modellje. Tehát őt nem szabad újraválasztani! Vissza kell adni a vezetést lehetőleg azoknak, akik eleve átmenetinek tekintik a jelenlegi állapotokat, akik bármikor készek a mostani gépezetet leállítani, akkor is, ha ez kockázatokkal jár is. Olyan magyar rektorhelyettest kell választani, aki nem működik együtt a rektorral, punktum.

Arra hivatkozni, hogy folyamatosan kell működtetni az egyetemet, felesleges. 1919-ben, 1940-ben, 1945-ben, 1959-ben, 1989-ben is óriási változások jöttek, és senki nem hivatkozott a folyamatos oktatásra. Egy-két éves kimaradást, szervezési gondot a szülők és diákok meg fogják bocsátani, a történelem pedig bölcsen ítél majd. A diákok akár két szemeszterre is jogosultak befagyasztani a tanulmányaikat. Egy részüket átmenetileg átveheti a Sapientia, míg a helyzet rendeződik. Ha ezt testületileg megteszik, beleroppan az egyetem, anyagilag is, erkölcsileg főleg. A tanári kar pedig általános sztrájkba kezdhet. Nem kell hozzá két szemeszter, mert egy-két hónap alatt beadják a derekukat. Fel kell rázni az oktatókat és diákokat, mert túlságosan szakmába gubózott ez a társaság! Ezért egy politikai vezetés kell, és nem egy technokrata. Ezt kell jól meggondolni, amikor a tisztújításokra sor kerül!

Jakab Attila, tudományos kutató