Tisztelgés Arany János emléke előtt

Tisztelgés Arany János emléke előtt
Arany János szülővárosában, Nagyszalontán népes ünneplő gyülekezet emlékezett a költő-óriás születésének 199. évfordulóján, március 2-án.

A református templomban tartott ünnepségen Mikló Ferenc esperes-lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a Zsidókhoz írt levél 13. részének 7. verse alapján: „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Istennek beszédét, és figyeljetek az ő életük végére, kövessétek hitüket.”

Az igehirdető szólt arról, hogy a nagy költő-előd is a mindennapi életben cselekedeteivel és írásaival hirdette Isten beszédét. Egész életművét elpecsételte az Ige. Miért fontos, és miért kell minden évben emlékeznünk Arany János születéséről és haláláról? Ezt is az Igéből vett tanulsággal támasztotta álá a prédikátor: a költő olyan elődje a mai magyar népnek, akihez méltónak kellene, hogy legyen minden magyar kortársunk. A nyelv művelésének olyan magaslatait hódította meg, szókincse gazdagságának varázslatosságával elévülhetetlen érdemeket szerzett magyar kultúránk történetében. Ezért óriás a magyar művelődés örökségében. Már gyermekkorától járt a templomba szüleivel együtt, megharcolt hitében elfogadta Isten kiválasztó kegyelmét. Növekedett az emberi ismeretek adta bölcsességben, sőt Isten akarata szerint próbált járni. Ezt a szép örökséget hagyta fiára is, amikor – verse tanúsága szerint – imádkozni tanította őt. Lánya elvesztése fölötti gyászát a legnagyobb alázattal viselte, Isten akaratában megbékélt. Ugyanezzel a lekiséggel és méltósággal gyászolta az 1848/49-es szabadságharc elvesztését. A mai ember „odafigyelhet” erre a magatartásra, minden vesztes személyes csatája végén.

„Kövessétek hitüket”, – szólítja meg a mai emlékezőket az Ige, azaz a nagyszalontaiakat, és kérdezi: ma hogyan követik a költő példaadó, személyes küzdelmek között megedzett hitét? Arany életműve üzeni: kitartással és hittel fussuk meg életpályánkat. Szól ez a költő nevéről elnevezett Elméleti Líceum tanárainak, diákjainak, a város lakosainak és minden emlékezőnek is.

Igehirdetést követően az Arany János Líceum diákjainak műsora következett. A hetedik osztályosok adták elő a Toldi – Előhang című verses, zenés összeállítást. Zsorda Dorottya A költő hazája című verset, a Honnan és hová című költeményből pedik Bagi Nóra adott elő részletet. Máthé Júlia Angyalka az Egykori tanítványom emlékkönyvébe című verset, Darvasi Hajnalka pedig a A hajótörött címűt mondta el. Az Intés című verset Bódi Benjámin, az Alkalmi versből pedig Farkas Johanna és Fenesi Alexandra énekelt Kádár Gergő, Dorbosel Dávid és Balogh Roland gitárkíséretével.

Nemzeti imádságunk eléneklése után az ünnepi gyülekezet kivonult a költőnek az emlékparkban található szobrához. Az emlékezés virágainak elhelyezése előtt az Arany János Líceum kórusa énekelte a Toborzót, Negrau Mónika tanárnő felkészítésében. Ezután Tráier Balázs a Hoc erat in votis című verset mondta el. Ünnepi beszéddel emlékezett a költőre Pelok Gabriella nyugalmazott tanárnő. Szépen összeszedett gondolatai a tőle megszokott gördülékenységgel ecsetelték azt a hatalmas örökséget, melyet a nagyszalontaiak szívébe és értelmébe helyezett a Mindenható, és amely büszkeséggel, de mindenkori elkötelezettséggel kell, hogy eltöltse a szülőhely melegének őrzőit. Mintegy válaszként szólt Györgypál Gergő előadásában a Visszatekintés című vers. A műsort az iskolakórus Süvegemen nemzetiszín rózsa… című műdala zárta. Ezt követően helyezték el koszorúikat a szobor talapzatán az Arany János Elméleti Líceum, a Nagyszalontai Református Egyházközség, a Polgármesteri Hivatal, a helyi RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt, a Romániai Magyar Nyugdíjas Szövetség és a Midesz képviselői. A Szózat eléneklésével zárult az ünnepség.



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter