Thurzó Sándor-emlékest

Nagyvárad – A hagyományos klasszikus zenei hangverseny műsorát úgy állították össze, hogy néhai Thurzó Sándor emlékét idézzék. Az eseményre ezúttal is a nagyváradi Szent László-templomban került sor.

Az emlékkoncert bevezetéseként Lőrincz Ottó, a Szent László-templom plébánosa fejtette ki gondolatait Thurzó Sándor munkásságáról, egyéniségéről. A műsor folyamán Tőkés László EP-alelnök értékelte Thurzó Sándor szerénységét, áldozatos szervezőkészségét és a zene iránti szeretetét. A műsor kezdetén a váradi Szent László-templom Halmos László kórusa Brad Mónika vezényletével négy énekkari számot énekelt: Üdvözlégy Mária, Halmos László – Jubilate Deo, Giuseppe Concone (1800–1861) – O Salutaris Hostia, D. Lawrence 34. zsoltára. A karnagynő vezetése alatt igen kifejezően szólaltak meg az áhítatot ébresztő művek. Joachim Raff (1825–1882) Cavatine (op. 85. nr. 3.) című kompozíciója szólalt meg. A szerző Liszt Ferenc asszisztense volt Weimarban, majd a konzervatórium igazgatója. Az eklektikus stílusú romantikus művet Oláh Boglárka hegedűje avatta élvezetessé. Elhangzott Schubert híres Ave Mariája (D. 836, 1825), amelyben Tasnádi Ferencz mélybaritonja a műhöz alkalmazkodó csodálatos hangszíne ébresztett áhítatot.

Romantika

Mendelssohn-Bartholdy Dal szöveg nélkül (op. 109) című muzsikáját Bozsódi Beáta gordonkája mintázta meg, közel hozva a polgári hagyományokat követő romantikus stílusban fogant zenét. Bach-Gounod közismert Ave Mariáját Thurzó Sándor József játszotta brácsán. Érdekes színfoltja volt a műsornak, amikor Robert Schumann Álmodozás című zongoradarabjára a Gyermekjelenetek ciklusból Pál apostol Korintusbeliekhez írt levelének szeretethimnuszát Firtos Edit, a váradi Szigligeti Színtársulat színművésze adta elő igen meggyőzően, érzelemmel telítetten. Chopin Noktürnjét (op. 27, nr.1 cisz-moll, Larghetto) Thurzó Zoltán hangulatosan, a világítást leoltva szólaltatta meg, ezúttal is ráéreztetve a darab líraiságára. Felszínre hozta a szélesen ívelő melódiaíveket, megteremtette a kívánt halk és árnyalt dinamikát. Tasnádi Ferencz Verdi Don Carlos című operájából Fülöp király áriáját énekelte, amely Valois Erzsébet iránti reménytelen szerelmét sugallja (Sohasem szeretett, szíve idegen volt, és jéghideg hozzám…). A kimondottan operaénekesnek minősíthető előadó megfelelő erővel, dinamikával, átéltséggel aratott nagy sikert a népes hallgatóság körében. Ezúttal is elhangzott Alan Vaness Chakmakjian örmény zeneszerző A lámpás című kompozíciója Thurzó Sándor József brácsáján megteremtve ezúttal is a megfelelő hangulatot. A gyászos hangulatot, az örmények lemészárlását idézi a mű. J. S. Bach Air-jét Oláh Boglárka játszotta hegedűn.

Énekkar

Ezt követően lépett fel a Nagyvárad-Réti Sztáray Mihály énekkar Márkus Zoltán karnagy vezetényletével: Giacomo Carissimi (1605–1674) korabarokk stílusú Bűnbánó szívemmel, valamint Berkesi Sándor Velem vándorol utamon Jézus és J. Haydn. 26. zsoltára szólalt meg előadásukban. A karnagy, tanár irányítása alatt az énekkar igen szép teljesítménnyel ajándékozott meg. Elhangzott Max Bruch Román melódiája, amelyet a Székely István – klarinét, Thurzó Sándor József – brácsa és Thurzó Zoltán – zongora triója adott elő. Mindhárman közel hozták az érdeklődőkhöz a mű romantikus, vonzó muzsikáját. Popper Dávid Szüleim emlékére (op 64. nr. 1) műve csendült fel Thurzó Sándor József brácsáján.

Tuduka Oszkár

Címkék: ,