Teljes értékű egyéni és közösségi életet!

Teljes értékű egyéni és közösségi életet!
A Szent László téren kezdődött és Szacsvay Imre mártír jegyző szobránál végződött az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Nagyváradra szervezett március 15-iki ünnepi programjának délutáni része. A téren berettyóújfalui tánccsoportok léptek fel.

Délután négy órára a nagyváradi Szent László térre gyűltek össze a magyarság nemzeti ünnepén, március 15-én ünnepelni kívánó magyarok, hogy meghallgassák és megtekintsék a berettyóújfalui Bajnócza Néptánc Egyesület tánccsoportjainak mintegy húsz perces műsorát.

Ünnepség Szacsvaynál

A nagy tapsot kiváló előadás után a jelenlévők a Váradi Dalnokok és a Nagyváradi Asszonykórus éneklése kíséretében a főtérről a Szent László hídon áthaladva, a Körös partján átvonultak Szacsvay Imre szobrához, ahol ünnepi beszédek hangzottak el. Először Albertné Simon Edina konzul olvasta fel Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét, mely így hangzott: „169 évvel ezelőtt ez a nap ébresztett rá bennünket arra, hogy azon az ösvényen, amely az egész nemzet felemeléséhez vezet, csak egy szívvel és egy akarattal juthatunk előre. Mi, magyarok büszkék vagyunk arra, hogy 1848. március 15-én vértelen forradalommal vívtuk ki szabadságunkat, de még ennél is nagyobb fegyverténynek tartjuk, hogy amikor meg kellett védenünk frissen szerzett jogainkat, egy emberként álltunk talpra. Hét esztendővel ezelőtt ismét lehetőséget kaptunk arra, hogy újraalkossuk és megszilárdítsuk a magyar nemzet egységének fundamentumát. Az elmúlt években olyan erős és stabil anyaországot építettünk, amely segíteni tudja a Kárpát-medencei magyarság szülőföldön való boldogulását. Rajtunk áll, hogy élve a kapott eséllyel, összefogásunkkal és kitartásunkkal valóra váltjuk-e ’48-as hőseink álmait, büszkén hirdetve: „a magyar nép megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez.”

Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke Tőkés László EP-képviselőnek az aznap Szegeden elmondott beszédéből idézett. Többek között elhangzott: „Mi, erdélyi magyarok is ragaszkodunk közösségi önrendelkezésünkhöz. Vészesen gyengülő magyar közösségünk, ennek részeként pedig a Székelyföld megmaradásának és jövőjének egyetlen reális esélye a területi és a kulturális autonómia. Az Európai Unióban ezen demokratikus jogkövetelésünk is visszautasításba ütközik. 1848–49 élő öröksége viszont arra indít bennünket, hogy ne hátráljunk meg, arra, hogy ne adjuk fel szülőhazánkat, ne adjuk fel jussunkat, és ne idegen betolakodóknak adjuk át hűlt helyünket, hanem megőrizzük és megvédjük szülőföldünket, jogainkat és szabadságunkat.”

Közösen

Ezt követően Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke mondott beszédet, aki az ünnep aktualitása kapcsán hangsúlyozta: március 15-e arra is emlékeztet, hogy az erdélyi magyar közösség nem szűnő harcban áll iskolái védelméért, s azért hogy „továbbra is legyen lehetőség, keret és persze igény arra, hogy elődeink nyelvén taníthassuk gyermekeinket”. Szilágyi Zsolt hozzátette: „Vajon az állam, amelynek törvényeit betartjuk, adónkat befizetjük és tisztességes, értékteremtő polgárai vagyunk, betartja-e a szabályokat és a törvényeket? Elég, ha a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre gondolunk, vagy a szintén marosvásárhelyi katolikus gimnázium lehetetlen helyzetére. Igen, Erdélyben a magyarok szabadságáért mind a mai napig harcolni kell!” A Néppárt elnöke emlékeztette hallgatóságát: szabadságvágyával nincs egyedül az erdélyi magyarság, hiszen a flamandok, a skótok, a katalánok, a dél-tiroli németek, a finnországi svédek is mind olyan európai közösségek, akik teljes értékű életet akarnak élni, s miként az erdélyiek, ők is a nemzeti közösség önrendelkezésében látják a szabadság zálogát. „Teljes értékű egyéni és közösségi életet akarunk! Ha lehet, forradalom és áldozatok nélkül! Békés, demokratikus módon, úgy, hogy a román többségiek is megértsék: a mi szabadságunk nem vesz el semmit tőlük. Mi békében, bizalomban, egymást tisztelve akarunk együtt élni a román nemzettel! Ahogy a szabadságharcban össze tudtak fogni különböző nemzetek fiai, úgy most is megvan az esély arra, hogy Erdélyért összefogjunk, ha kell, a korrupció melegágyaként emlegetett, az országot hatékonyan irányítani és fejleszteni képtelen központi kormányzat ellen is” – jelentette ki Szilágyi.

Párhuzamok

A következő szónok, Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei elnöke volt, aki beszédében párhuzamot vont a szabadságharc történelmi korszaka és a jelen között. Elmondta: „Közel százhetven évvel ezelőtt egy olyan Magyarországon éltek szépapáink, melyet Bécsből irányítottak. Bécsben mondták meg azt, hogy mennyi adót kell fizetniük, azt mire költsék. Ma nekünk már Bukarestből mondják meg azt, hogy ki mennyi adót fizet, és ott döntik el, hogy azt mire költsük. Közel százhetven évvel ezelőtt Magyarországon a magyar nem volt hivatalos nyelv még a többségében magyarok lakta térségekben sem. Ma Erdélyben, Partiumban a magyar nem hivatalos nyelv, és még ott is másodrangú helyzetbe van kényszerítve, ahol többségben él. Közel százhetven évvel ezelőtt mesterséges közigazgatási határokkal próbálták meg a magyarságot megosztani (…). Ma ismét mesterséges közigazgatási határokat vonnak magyar és magyar közé, és egyre újabbakat is szeretnének. Százhetven évvel ezelőtt szépapáink felett egy korrupt, idegenszívű és idegen érdekeket szolgáló adminisztráció basáskodott. Most ugyanez a helyzet, még ha néha a nyelvünket is beszélik. Mégis, ebben a rossz helyzetben a reformkor és annak a csúcspontjaként előttünk álló 1848–49-es események és a mai helyzetünk között van egy hatalmas különbség. (…) A százhetven évvel ezelőtti idők államférfiai abban különböztek azoktól, akik ma vezetnek bennünket itt Erdélyben és Partiumban, hogy soha egy pillanatig sem nézték a saját érdekeiket. (…) Ma már jószerével bolondnak tartják azt az embert, aki nem a saját önös érdekével foglalkozik, hanem valamilyen közösségi cselekvést vállal. Ma az számít erénynek, ha valaki gyorsan és lehetőleg nagyon meg tud gazdagodni, még akkor is, ha azt más kárára teszi”.

A politikus beszéde végén az áldozatvállalás, a közösségért való cselekvés fontosságát hangsúlyozta. Az ünnepségen Tóth Ferenc paptamási kisdiák szavalta el Petőfi Sándor Feltámadott a tenger című versét. A beszédek után zajlott le a koszorúzás: számos politikai és civil szervezet képviselői, valamint magánszemélyek helyezték el a megemlékezés virágait a mártír jegyző szobrának talapzatánál.

Pap István



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter