Ahol biztos tárt karokkal fogadták, hiszen az a belső érdeklődés, ami az ifjúból árad mindenkit meggyőzhet arról a szándékáról, melyet talán úgy fogalmazhatnánk meg, szereti a színházat és igyekszik minél többet megtudni ezen a téren. Kolozsvár talán azért is vonzhatta, mert a színház híre odáig is eljutott, hiszen nem egy prominens tagja, mint előadó tanár, vagy ismereteit bővítendő színésze járt az Államokban.
Nelson Fitch nemcsak bámészkodott, hanem a tettek mezejére is lépett. Digitális fényképező gépét kattintgatta, és alkotó módon használta. Elhatározta, hogy a színháznak azt a részét, amit a nagyközönség csak kész formájában láthat fotóban, megörökíti. Képi formában rögzítette a színházi műszak munkáját.
Mivel a képi anyagnak nemzetközi a nyelvezete, ezért nem is kell kísérőszöveg, vagy különösebb magyarázat ahhoz, hogy bárhol megértsék azt a szándékot, mellyel Nelson Fitch a maga választotta témát, megörökítette.
Képbe foglalván a színházi életnek ezt a szegmentumát, mely tulajdonképpen arról a nagyon komoly munkáról szól, ami megelőz egy esti előadást.
A képek erőssége, hogy az ifjú fotográfus egyéni látásmódja alapján komponálódnak meg a képek, melynek szerintem főerőssége a digitális technika adta lehetőségek. Tehát fotótechnika szempontjából tökéletesek. Éppen ezért egy kiállítást mondanivaló szempontjából is megérdemelt.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház előcsarnokában megvalósult Nelson Fitch „A láthatatlan színház” című kiállítása a színházlátogató közönség szempontjából is újdonság.
A kiállított képek a színház életének olyan pillanatait örökítik meg, melyek a nézők számára rejtve maradnak, de ami nélkül nincs színházi előadás.
Amint a kiállítást megnyitó beszédében Visky András kiemelte, Nelson Fitch négy előadás díszletének szerelését követte: Übü király (r. Alain Timar), Születésnap (r. Robert Woodruff), Leonce és Léna (r. Tompa Gábor) és Ványa bácsi (r. Andrei Şerban).
A képek a rendezők számára is inspirációs forrást jelentenek.
Nelson kiállítása arra tanít, hogy a színházat egésznek tekintsük. Egymás iránti tisztelet, egymás hibáinak megbocsátása éppen olyan fontos, mint a művészek munkája.
Ugyancsak tőle tudhatta meg a megnyitó közönsége: Nelson Fitch 2011-ben a Northwestern University képzőművészet- és zene szakát végezte. Kolozsváron részt vesz egy művészi projektben, a Kortárs Művészeti Népiskola tevékenységében, melynek hallgatói csak tanulhatnak az ifjútól, mert a főcél egymás minél jobb megismerése, ennek eredménye a világ másságának minél hatékonyabb ismerete. Ezzel bontható le a gyanakvás, a kételkedés, az idegengyűlölet, kiépítvén a más értékek megbecsülését, tiszteletét.
Csomafáy Ferenc
