Teátrális pillanatok Fitch „szemével”

Van abban valami mai, hogy egy fiatal az Amerikai Egyesült Államok Chicago nevű városából elindul, és Kolozsváron köt ki az Állami Magyar Színházban.

Ahol biztos tárt karokkal fogadták, hiszen az a belső érdeklődés, ami az ifjúból árad mindenkit meggyőzhet arról a szándékáról, melyet talán úgy fogalmazhatnánk meg, szereti a színházat és igyekszik minél többet megtudni ezen a téren. Kolozsvár talán azért is vonzhatta, mert a színház híre odáig is eljutott, hiszen nem egy prominens tagja, mint előadó tanár, vagy ismereteit bővítendő színésze járt az Államokban.

Nelson Fitch nemcsak bámészkodott, hanem a tettek mezejére is lépett. Digitális fényképező gépét kattintgatta, és alkotó módon használta. Elhatározta, hogy a színháznak azt a részét, amit a nagyközönség csak kész formájában láthat fotóban, megörökíti. Képi formában rögzítette a színházi műszak munkáját.

Mivel a képi anyagnak nemzetközi a nyelvezete, ezért nem is kell kísérőszöveg, vagy különösebb magyarázat ahhoz, hogy bárhol megértsék azt a szándékot, mellyel Nelson Fitch a maga választotta témát, megörökítette.

Képbe foglalván a színházi életnek ezt a szegmentumát, mely tulajdonképpen arról a nagyon komoly munkáról szól, ami megelőz egy esti előadást.

A képek erőssége, hogy az ifjú fotográfus egyéni látásmódja alapján komponálódnak meg a képek, melynek szerintem főerőssége a digitális technika adta lehetőségek. Tehát fotótechnika szempontjából tökéletesek. Éppen ezért egy kiállítást mondanivaló szempontjából is megérdemelt.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház előcsarnokában megvalósult Nelson Fitch „A láthatatlan színház” című kiállítása a színházlátogató közönség szempontjából is újdonság.

A kiállított képek a színház életének olyan pillanatait örökítik meg, melyek a nézők számára rejtve maradnak, de ami nélkül nincs színházi előadás.

Amint a kiállítást megnyitó beszédében Visky András kiemelte, Nelson Fitch négy előadás díszletének szerelését követte: Übü király (r. Alain Timar), Születésnap (r. Robert Woodruff), Leonce és Léna (r. Tompa Gábor) és Ványa bácsi (r. Andrei Şerban).

A képek a rendezők számára is inspirációs forrást jelentenek.

Nelson kiállítása arra tanít, hogy a színházat egésznek tekintsük. Egymás iránti tisztelet, egymás hibáinak megbocsátása éppen olyan fontos, mint a művészek munkája.

Ugyancsak tőle tudhatta meg a megnyitó közönsége: Nelson Fitch 2011-ben a Northwestern University képzőművészet- és zene szakát végezte. Kolozsváron részt vesz egy művészi projektben, a Kortárs Művészeti Népiskola tevékenységében, melynek hallgatói csak tanulhatnak az ifjútól, mert a főcél egymás minél jobb megismerése, ennek eredménye a világ másságának minél hatékonyabb ismerete. Ezzel bontható le a gyanakvás, a kételkedés, az idegengyűlölet, kiépítvén a más értékek megbecsülését, tiszteletét.

 

Csomafáy Ferenc