Tárlat Jakobovits Miklós képeiből

Tárlat Jakobovits Miklós képeiből
Nagyvárad – Megtelt a Posticum kápolnája vasárnap délután, Jakobovits Miklós A portré című kiállításának ünnepélyes megnyitója alkalmából. Felköszöntötték a nemrég elhunyt festőművész özvegyét.

Az In Memoriam Jakobovits Miklós Társaság immár harmadik alkalommal lépett a nagyközönség elé ilyen jellegű rendezvénnyel, tudatta dr. Földes Béla, a társaság szóvivője a megnyitón, melyen születésnapja alkalmából felköszöntötte Jakobovits Mártát, a festőművész özvegyét.

Megközelítések

A későbbiekben dr. Földes Béla megköszönte a kiállítás védnökének, a philadelphiai Kiss Jánosné Kálmán Corneliának, valamint Biró Rozália szenátornak a támogatását. Megemlítette egyúttal azt is, hogy a képzőművész házaspárnak a kommunizmus évei alatt tanúsított magatartásáról egy Amerikában megjelent könyv egyik fejezete is tanúskodik, s a jelenlévők meg is tekinthették Susan G. Shapiro és Ronald Shapiro munkáját, a The Curtain Rises (A Függöny Felemelkedik) című, 2004-ben megjelent könyvét. Az esti kiállításmegnyitót egyébként 15 órától műhelybeszélgetés előzte meg, ennek során a kiállítás védnöke felolvasta férje levelét a képzőművészhez fűződő barátságról, valamint családjuk eredetéről. A beszélgetésen dr. Földes Béla, Újvárosi László festőművész, valamint Scheck Zsuzsa pszichológus különböző megközelítések szerint szólt Jakobovits Miklós munkáiról.

A szépről

Az ünnepség a festőművész barátjának, a szilágysomlyói születésű Jovián György Munkácsy-díjas képzőművésznek ünnepi beszédével folytatódott. A Jakobovits-díj első birtokosa Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás, Leonardo da Vinci, Heidegger, valamint Gadamer szépről szóló szavait idézte. A szépség képlete: mérték, alak és rend, az érzéki szépség Isten tökéletességének a világmetaforája, a szép a világmindenség harmonikus elrendezettségét teszi láthatóvá, a szép annak a módja, ahogy az igazság el-nem-rejtettségként jelen van, a művészet pedig játék, szimbólum és ünnep, hangzott el. Végül Jovián György arra hívta fel a jelenlévők figyelmét: e falakon láthatják mindazt, amiről ezek a nagy gondolkodók értekeztek – vagyis a szépet, szakrális és világi értelemben egyaránt. Jakobovits Miklós ugyan nem a pátosz embere volt, ő nagyon is két lábbal a földön járt, azonban a Teremtő felruházta mindazon értékkel, amelyet a fentebb idézett szerzők műveinek alapjául szolgáltak: „A művész teremtő géniusza, a művészet, mint megváltás”.

Munkák

Később a jelenlévők megtekinthették a több mint harminc kiállított festményt, grafikát, vázlatot. Ezeket a munkákat eddig még nem mutatták be, tudtuk meg Jakobovits Mártától. Több korai önarckép is van közöttük – a legrégebbi 1949-ben készült – s a több stílusban készült alkotásokon nyomon követhető a képzőművész festői látásmódjának alakulása. Fényképszerűen élethű és karikatúraszerű, elnagyolt és mégis rendkívül kifejező munkák egyaránt láthatók. A tárlat október másodikáig tekinthető meg.

Neumann Andrea