3×3

Vasárnap az M4 Sporton figyelemmel követtem a 3×3-as kosárlabdázók debreceni olimpiai pótselejtezőjét. Férfi- és női válogatottunk egyaránt kikapott a döntőben, a lányok ráadásul egyetlen ponttal, ők tényleg hajszállal maradtak le a tokiói ötkarikás játékokról. Így a parádés körítés, a szenzációs hangulat dacára, amit a szurkolók teremtettek a Nagytemplom előtt felállított pályán, szörnyű élményként marad meg a debreceni torna. Ám nem csak azért, mert mindkét együttesünk az utolsó akadályon bukott el.

Értem én, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nyit egy új nemzedék felé, új sportágakat vesz fel az ötkarikás játékok műsorára. A nyáron Tokióban már gördeszkázásban, hullámlovaglásban és sportmászásban is érmeket osztanak, s ha ettől sokan berzenkednek is, ezekben majd a földkerekség legjobbjai vetélkednek egymással. Az ugyancsak most debütáló 3×3-as kosárlabdában, az egy palánkra menő játékban azonban nem a legjobb kosárlabdázókat láthatjuk majd, és akkor még finoman fogalmaztunk. Holott olyan játékosokkal találkozunk, akik a teremben is pattogtatnak, bajnokságokban játszanak. A szabadidejükben aztán belevetették magukat az utcai kosárlabdázásból, a streetballból kinőtt 3×3-as műfajba.

Azon azért ne lepődjünk meg, hogy ez a legjobbakat, kevés kivétellel, nem csigázta fel!

Tokióban nyolc-nyolc férfi- és női válogatott lehet ott, nem kontinentális alapon, hanem elméletileg a nyolc legjobb. Ám a férfiaknál ne keressük például az Egyesült Államok csapatát, pedig nemcsak az NBA-ből lehetne verbuválni, a nőknél ellenben kijutott a tornára az a Mongólia, amely még Ázsiában sem számít jelentős tényezőnek a sportágban. A színvonal, sajnos, Debrecenben is lesújtó volt. A saját portánknál maradva női csapatunk az észtek ellen 13–10-re megnyert meccsen tizennégyszer próbálkozott kétpontos dobással (ami a teremben a hárompontos), és egy kísérletünk sem talált célba. A honosított Cyesha Goree persze kiváló játékos, azon a meccsen a 13 pontunkból 11-et ő szerzett, az olaszok ellen 13–12-re elveszített döntőben 10 pontot az ő neve mellé írhattunk, rajta nem múlt semmi, de azért ezt a játékot három főnek kellene játszania.

A 3×3-as kosárlabdával semmi bajom, tényleg remek tornákat lehet rendezni, lehetnek rajtuk izgalmas, jó meccsek, az pedig elvitathatatlan, hogy kedvet csinál a sportághoz.

No de az, hogy egy középszerű játékos is simán olimpiai érmes lehet, az olimpiának és a kosárlabdának sem tesz jót.