Tánc és mese nem csak gyerekeknek

Tánc és mese nem csak gyerekeknek
A Pomádé király új ruhája című mesetáncjátékot mutatta be csütörtökön az Árkádia Bábszínházban a Nagyvárad Táncegyüttes. Gyerekek és felnőttek által egyaránt élvezhető produkció született.

A Nagyvárad Táncegyüttes premierjével a gyerekeket célozta meg azáltal, hogy Andersen meséjét és Ránki György invenciózus zenéjét felhasználva színpadra állította a Pomádé király új ruháját. Az alkotók természetesen építettek arra, hogy a nézők ismerik Andersen tanulságos történetét a hóbortos királyról, akinek egyetlen gondja az, hogy névnapi bálján új ruhában jelenjen meg. A mese előzetes ismerete azért is fontos, mert az előadók nem szavakkal, hanem csupán a tánc és a pantomim nyelvén mesélik el a történetet, ugyanakkor nem a Ránki György operát, hanem az abból készült szvitet használták fel ehhez az előadáshoz. A két szegény szabólegény (Forgács Zsombor és Kerekes Dalma), akiket korábban elcsaptak az udvartól, nemes bosszút állnak a királyon és udvartartásán. Azt híresztelik magukról, hogy igazlátó szövetből készítenek ruhát, ezért azt csakis feddhetetlen, becsületes ember láthatja. A király fel is fogadja őket új ruhájának elkészítésére, de amikor Pomádé király jelentést kér minisztereitől, hogyan halad a ruhakészítés, ők nem merik bevallani, hogy semmit sem láttak, elmondják hát azt, amit a két szabótól hallottak. Másnap a király sem meri elárulni, hogy ő sem lát semmit, és a két csínytevő elhiteti vele, hogy a leggyönyörűbb ruhát varrták neki, noha valójában nem készítettek semmiféle ruhát. Így aztán a király meztelenül lép a nép elé, és ezzel nevetségessé válik, hiszen a nép látását nem befolyásolja a hazug udvari etikett és a behódolási kényszer, és van, aki ki meri mondani, hogy a király meztelen.

Kifejező erő

Dimény Levente és László Csaba koreográfusok számos eszközt felhasználtak ahhoz, hogy a produkció minél kifejezőbb legyen. Az előadás árnyjátékkal kezdődik, és a továbbiakban is fontos szerephez jut a fehér lepellel kettéosztott színpadtér, ugyanis a fehér lepel mögött a királyi udvart megjelenítő árnyak, alakok láthatók, mintegy jelképezve azt, hogy Pomádé király és udvara csak árnyéka az igazi, reális világnak, amelynek megtestesítője a két szabólegény. Álca és valóság, hamisság és igazság harcaként interpretálható az előadás, amelyben az igazság győz a hamisság fölött. A darabot számos geg és bohóctréfa teszi még mulatságosabbá. Külön meg kell említeni azt, hogy a táncosok testi kifejező képességük mellett színészi tehetségüket is megcsillantották. Brugós Sándor Csaba számos alkalommal, és most is igazolta azt, hogy nem csak táncolni, de színészkedni is tud, mimikájával, gesztusaival nagyon kifejezően alakította a ruhabolond királyt. A két szabót alakító Kerekes Dalma és Forgács Zsombor szintén jól hozták a figurák huncutságát, de az udvartartás tagjait alakító táncosok is meggyőzően jelenítették meg a különböző archetípusokat. A Nagyvárad Táncegyüttes műhelyében nem feltétlenül a legkisebbeknek való, de gyerekek és felnőttek által egyaránt élvezhető produkció született, melynek létrejöttét a Bethlen Gábor Alap támogatta.

Pap István