Találkozás, hálaadás huszonhét éve

A találkozó résztvevői a mihályfalvi templom oltára előtt. A szerző felvétele
A találkozó résztvevői a mihályfalvi templom oltára előtt. A szerző felvétele
Huszonhét éve minden esztendőben találkoznak azok a tisztelendők, akik Gyulafehérváron kurzustársak voltak és 1990-ben szentelték pappá őket. A 11 fős társaság 8 tagja gyűlt össze Érmihályfalván.

Több szempontból is különleges szentmise helyszíne volt hétfőn este az érmihályfalvi római katolikus templom. Egyrészt, mert azon részt vettek a vasárnap bérmálásban részesülő fiatalok, szüleik, másrészt mert a szentmise áldozatát Böcskei László püspök mutatta be, de nem egyedül, hanem további hét tisztelendő közreműködésével. És utóbbi adta az esemény igazi különlegességét, hiszen a tisztelendők “osztálytársak” voltak hajdan és valamennyiüket 1990. júniusában szentelték pappá. Azóta pedig évente találkoznak változó helyszíneken, idén – Bogdán István jelenleg helyi plébános meghívását elfogadva – Érmihályfalván. Különleges öröm a mai találkozás, mondta a mise eleji köszöntőjében a váradi egyházmegye püspöke, hiszen egy rendkivül lelkes csapat körében kerülhet sor rá, utalt ezzel a helyi egyházközség ifjúsági csoportjára és a bérmálás előtt állókra. Böcskei László a Hegyi beszédből vett részlet (“aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is”) alapján tartott rendhagyó prédikációt, meglepve vele nem csak a hallgatóságot, de még jobban a ministránsokat, kik közül Varga Józsefet és Orosz Dávidot kérte meg, beszéljenek a Szent László év jelentőségéről, eddigi eseményeiről. A megszólítottak nem is maradtak szégyenben, a püspök pedig a továbbiakban ezt az időszakot egy “kegyelmi időnek” nevezte, melyben “ki kell mozdulni a megszokottból”, hogy megújulhasson úgy az egyházmegye, mint lelki életünk, az alázat, a szelídség és a nagylelkűség jegyében.

Lelki megerősödés

Házigazdai szerepében Bogdán István mondta el: a találkozókon az egykori osztálytársak beszámolnak egymásnak az elmúlt évről, a hálaadás mellett pedig egymás bátorítására, lelki megerősítésére törekszenek. A résztvevők pedig (a köszöntés sorrendjében, jelenlegi szolgálati helyeikkel): Ambrus Albert (Korond, Hargita megye), Böcskei László (Nagyvárad), Butnáru Antal (Rékás, Temes megye), Sövér István (Zilah), Simon Ferenc (Gyergyószentmiklós, Hargita megye), Opra István (Szentkatolna, Kovászna megye), Bartos Károly (Kézdivásárhely, Kovászna megye), Bogdán István (Érmihályfalva). Nem volt jelen a Peruban szolgálatot teljesítő Szeles Tibor, a Németországban lévő Debert Reiner, illetve Mihály József (Jobbágytelke, Maros megye). A mise végén két leány, Mustean Panna és Molnár Boróka mondott egy-egy papokat köszöntő verset, az áldás és a kivonulás után pedig a találkozó résztvevői még egy csoportképhez is odaálltak.

Rencz Csaba