Tájainkon műfaji újdonság a ZARZUELA

A világ bármelyik tájára mehetsz, mert magyar származású emberrel találkozhatsz.

1983-tól Madridban él. A Madridi Szimfonikus Zenekar csellistája volt nyugdíjazásáig Gál József.

 

A kezdet

 

10 éves korában került a Marosvásárhelyi Zene és Képzőművészeti Középiskolába, Kozma Géza csellótanár osztályába. Kolozsváron, a Gheorghe Dima Zeneakadémiát végezte el, George Iarosevici osztályában.

Érdekes módon került Spanyolországba. Abban az időben csak az ARIA-n (Agenţia Română de Impresariat Artistic), keresztül lehetett külföldre menni, 25%-os jövedelem átengedéssel. A madridi lehetőséget a Kanári szigeteken, Las Palmasban tartott válogatáson nyerte el. 11-en versenyeztek egy helyre. A spanyol delegációnak az ő játéka tetszett a legjobban. Tehát Őt választották. Ellenben, az akkori időkben az ARIA akart dönteni. És más valakit javasoltak.

A spanyolok kijelentették: „Ha nem az megy, akit ők választottak, akkor nem kell senki.” Ez hatott.

 

Gál József a spanyol zenei világban

 

Madridba érkezve, a kezdetektől bevetette magát a munkába. Versenyvizsga alapján a Madridi Szimfonikus Zenekar (Orquesta Sinfonica de Madrid) tagja lett, majd újabb vizsga alapján segédszólam vezető. Közben, többek között a „Cuarteto Slavia ” nevű vonós kvartettbe hívták meg , ahol három lengyel származású kollegával alkották a formációt. Számos zenei rendezvény aktív résztvevője: különböző fesztiválok, rádió közvetítések egyenes adásban. „Lunes Musicales” (Zenei Hétfők) több kortárs spanyol zeneszerző műveinek ősbemutatója.

Mint zenekari tagok, a Madridi Opera előadásait is játszották, 1996-tól az újonnan felújított Teatro Real-ban. Annak ellenére, hogy a zenekar neve „Orquesta Sinfonica de Madrid”, mégis opera zenekar. A valóság az, hogy 12- 14 előadással, szimfonikus évaduk is van. Ennek ellenére a teljes szimfonikus évadot a „Nemzeti Zenekar” (Orquesta Nacional) és a „Rádió- TV Zenekar (Orquesta Radio-Tv de Espana) végzik egymástól függetlenül, mindenik a maga székházában.

Madrid kulturális élete

 

A kulturális életre jellemző: Madrid területe: 587 km². Lakóinak száma az elővárosokkal együtt kb. 3,9 millió fő. London és Berlin után, a harmadik legnépesebb város az Európai Unió területén. Területének több mint 50%-át utcák, terek és parkok alkotják.

Madrid, kiemelkedő gazdasági és politikai szerepe mellett, Spanyolország tudományos és kulturális életének is központja.

Az élen a Prado: a világ legnagyobb művészeti kincsestára, a Madridi Nemzeti Múzeum El Greco, Velázquez, Murillo, Goya, Botticelli, Tiziano, Rembrandt és más alkotók felbecsülhetetlen értékű műveivel. Az ország egyik leglátogatottabb múzeuma.

De létezik még Királyi palota (Palacio Real vagy Palacio de Oriente): Az ország legnagyobb barokk palotája, Madrid fő turistalátványossága. Zsófia Királyné Kulturális Központ, Nemzeti Múzeum, Nemzeti Régészeti Múzeum, Nemzeti Iparművészeti Múzeum, Természettudományi Nemzeti Múzeum.

 

A Zarzuela színház

 

Létezik a Zarzuela Színház (Teatro de la Zarzuela) is.

A nevét a madridi Palacio de la Zarzuela (Zarzuela Palota) királyi rezidenciáról kapta, ahol a 17. század közepén először játszottak ilyen típusú színműveket.

A zarzuela szó önmagában a preromán eredetű zarza (régebben sarza), „szeder” szó származéka.

Gál Józsefünk ebben a hatalmas, de gyönyörű városba került, melyen meglátszott a hajdani gazdagság, a gyarmatok hozama. Mely nem kis mértékben a művészetek támogatottságával is együtt járt.

A rendkívül jó adottságokkal rendelkező zenészt minden olyan helyen, ahol a muzsika felcsendülhetett, szívesen fogadták, hiszen felkészültsége, lelkesedése bizonyította a zene világában könnyen, tud tájékozódni.

A Madridi Opera évad két részre volt osztva: szeptembertől- januárig zarzuela, januártól- júniusig opera.

Gál József ekkor kedvelte, ismerte meg a zarzuelát, ami a maga nemében páratlan élményt jelentett.

 

Zarzuela, mint zenei műfaj

 

A korai zarzuelák Antonio de Literes és Calderón de la Barca munkásságához kötődnek. A 18. század Spanyol országában a zenei életet az olasz stílus és az olasz művészek dominálták, így a zarzuela is átalakult, hogy az olasz divatnak megfeleljen, noha továbbra is spanyol nyelven íródott.

Az 1800-as évek közepén hazafias zeneszerzők egy csoportja, élükön Francisco Barbierivel és Joaquín Gaztambidével újjáélesztették a zarzuelát, ebben a műfajban látva a szakadási lehetőséget az olasz és francia hegemóniától a zenei életben.

Az 1868-os forradalmat követően alakult ki az egyfelvonásos (és ugyanakkor olcsóbb, tekintve a megroggyant gazdasági helyzetet) género chico zarzuela típus, ellentétben a hosszabb, három-négy felvonásos género grandével. Ezen zarzuelák ötvözték az operák áriáját, a népszerű népi dalokkal, valamint a magas nívójú drámai recitativókat a komikus helyzetjelenetekkel.

A legtöbb zarzuelát a 19-20. század fordulóján írták, népszerűségük a spanyol polgárháború idején esett vissza. Az utolsó zarzuelákat az 1950-es években írták. Az 1970-es években került ismét az érdeklődés központjába, elsősorban zenéje miatt.

A legismertebb zarzuela szerzők: Francisco Alonso, Emilio Arrieta, Francisco Asenjo Barbieri, Tomás Bretón, Ramón Carnicer, Ruperto Chapí, Federico Chueca, Joaquín Gaztambide. Gerónimo Giménez, Jacinto Guerrero, Jesús Guridi, Ernesto LecuonaAntonio de Literes, Pablo Luna, Miguel Marqués, Rafael Millán. Rodrigo Prats, Daniel Alomía Robles, Gonzalo Roig. Federico Moreno TorrobaEmilio Serrano, Pablo Sorozábal, Reveriano Soutullo, Joaquín Valverde Juan Vert, Amadeo Vives

A madridi Operában nem akárkik fordultak meg ekkor, csak a legnevesebbeket megemlítve Placido Domingo, Josep Carreras, Alfredo Kraus, Monserrat Caballe, Pilar Lorengar, és Teresa Berganza tiszteletet ébresztő, illusztris névsor.

Ilyen és ehhez hasonló zenei társaságban teltek az évek, és bekövetkezett a nyugdíjazás ideje is. Ekkor jutott több ideje arra, hogy mindazt, amit évtizedek alatt az újhazájában kellő mélységgel megismert, elgondolkozzon azon, hogyan tudná a szélesebb világ elé tárni. Valahol mélyen az adni akarás vált ekkor dominánssá számára, adni az otthoniaknak egy olyan zenei világképet, melyet teljes szépségében, értékében jól ismer. És ami szülőföldjén még a szakkörökben is aránylag felületesen ismert.

A szándék Gál József részéről nemes volt. De a kivitelezéshez pénzre van szüksége.

 

Kiállna szóba egy kiöregedett zenésszel?

 

Engedtessék meg nekem egy kis kitérő. Ruha Istvánnal beszélgettem hajdanában, ő mondta: (imitálva a hegedűs mozdulatait) „Ez nehezebb, mint ( mutatván a karmestert jellemző mozdulatokat) ez”. Sajnos ez így van. Egyébként Placido Domingó is mostanában mind többször nyúl a karmesteri pálca után.

Gál Józsefet nem akármilyen fából faragták. Amit elhatároz, annak kivitelezéséről nem hajlandó lemondani. Távolról sem voltak könnyűek ezek napok, rengeteg kilincselés, határtalan magyarázkodások, kedveskedő megértő mosolyok, ami addig tartott, míg kiderült, pénz kell az ötlet megvalósításához, mert a művészet a világ bármelyik táján is történjen, az, pénzbe kerül. Sok ajtó záródott be az orra előtt. De nem azért született ő 1943-ban a Székelykeresztúr melletti Kissolymosban székely gyerekként, hogy könnyen feladja azt, amit Ő jónak, értékesnek, rangosnak, tart. Tovább járta a maga szabta feladat megoldó utját.

 

Zarzuela koncert Erdélyben

 

Ekkor találkozott „Fundacion Inocencio y Jacinto Guerrero” elnevezésű alapítvánnyal. Ez az alapítvány az egyik legismertebb zarzuela zeneszerző nevét viseli. A segítségükkel és a Kolozsvári Magyar Opera akkori igazgatójának Simon Gábor, volt osztálytársának köszönhetően jött össze 2009. január 27-én az első zarzuela koncertje. Ezen a koncerten, nem volt sem kórus, sem balett.

Ezt követte 2009. december 27.-én a Galaci Teatro Muzical, ahol már olyan műsort állíthatott össze, mint karmester, ahol már kórus is volt, nemcsak zenekar. Ezt megismételték ugyanott, 2010 februárjában.

A szórakoztató iparban figyelik, mi történik a világban, hol tűnik fel valamilyen újdonság, a közönség számára.

A Brassói Opera igazgatója Cristian Mihăilescu kapva kapott az ötleten, és mint műfaji újdonságot beiktatta a 2010 novemberében sorra kerülő: „Festival Internaţional de Operă, Operetă şi Balet” műsorába. Ez alkalommal a Gál József tovább tudta bővíteni elképzelését, és bekerült a balett is a műsorba.

 

ZARZUELA FASCINACIÓN

 

Egy évvel később sorra került a második kolozsvári fellépés. Az eseményt finanszírozta a Gobierno de España – Ministerio de Cultura.

A „Transilvania” Állami Filharmónia és a Gheorghe Dima Zeneakadémia, az Asociatión Espanola de Museólogos közös rendezésében a maga nemébe egyedül álló élményben részesítette a nagyérdemű közönségét. Közöttük nem egy zenekedvelő Székelyföldről jött, meghallgatni, mit is tud a Jóska, aki most is nemcsak, mint szervező, (a kották saját zsebből való kifizetése, elhozása), hanem, mint az előadás karmestere lépett fel, figyelemre méltó sikerrel. Szólisták, áriák, együttesek, vegyes kar (“Capella Transylvanica”) intermezzok, valamint táncosok léptek fel ZARZUELA FASCINACIÓN-ban.

A következő zeneszerzők darabjait adták elő: Ruperto Chapí, Federico Chueca, Amadei Vives, Jacinto Guerrero, Gerónimo Giménez, Federico Torroba, Tomás Bretón.

A Brassói Operaház szólistái: Alida Barbu, Timea Fülöp, Nicoleta Maier, Cristina Oltean, Maria Popa, Laura Essig, Ştefan Korch, Marian Vasc, Tudor Bărbos, Arnold Gergely, Lucian Petrean és Bogdan Taloş.

A hálás közönség igazán meg lehetett elégedve, mert mindenki, aki úgy érezte, ott kell, legyen ezen az eseményen, az ott volt.

Ennek is volt köszönhető, hogy a karmesterrel nem lehetett beszélni, úgy körül vették a rokonok, ismerősök, hogy végül is úgy egyeztünk meg, a kérdéseimet E-mailon teszem fel Neki, aki szintén elektronikusan mondja el élete, és a koncerttel kapcsolatos élményeit.

Nekem alkalmam volt látni és hallgatni egy nyakas székelyt, aki nagyon tehetséges, és tehetsége segítségével megvalósította mindazokat az álmait, melyek itt a Kárpát- medencében születtek meg.

Bizonyítván merjünk álmodni, mert vannak alkalmak, ha az ember olyan, az álmai megvalósulhatnak.

 

Csomafáy Ferenc