Történelmi előadás: A reformkor és 1848-1849

Történelmi előadás: A reformkor és 1848-1849
Nagyvárad – Szerda délután az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia történelmi előadássorozata keretében dr. Hermann Róbert történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora értekezett az Ady Endre Középiskola dísztermében.

Előadása kezdetén dr. Hermann Róbert történész, a Hadtörténeti Közlemények szerkesztőbizottságának elnöke arra hívta fel a figyelmet: a 18. század végén, illetve a 19. század elején két kérdés foglalkoztatta Magyarországot: egyrészt az önrendelkezés ügye (maradjon az Osztrák Császárságon belül vagy szakadjon ki), másfelől pedig az, hogy feudális rendszert hogyan tudná felváltani a polgári értelemben vett berendezkedés. Problémát jelentett, hogy az ország területi szempontból nem volt egységes, vagyis az egykori „mátyási országtesten” belül külön kormányozták Magyarországot és Horvátországot, az Erdélyi Nagyfejedelemséget és a délkelet irányba húzódó katonai határőrvidéket. Ugyanakkor társadalmi szempontból is fragmentált volt, a területeken belül pedig különbségek mutatkoztak. Például Magyarországon már Mária Terézia idején megtörtént az úrbérrendezés, míg Erdélyben 1848-ig ez nem valósult meg. Magyarország és Erdély különbözött a Birodalom többi tartományától is, mely helyzeten Bécs megpróbált változtatni, de ezirányú törekvései mindvégig kudarcba fulladtak. Érdekes módon a 18. század végéig az osztrák központi hatalomnak is volt modernizációs szerepe, ez azonban 1792 után megszűnt, annak betudhatóan, hogy a II. Józsefet követő uralkodók nem nevezhetőek „az emberiség nagy elméinek”.

A reformkor

Az 1792-1835 közötti korszakot I. Ferenc trónra lépése nyitotta. Napóleon, a közös ellenség miatt egymásra talált a császári udvar és a magyar rendek, és Magyarország viszonylagos gazdasági fejlődésen ment keresztül. Az első pofon 1811-ben következett be, amikor devalválták a magyar papírpénzeket. Ezt követően 1825-ig nem hívták össze a magyar országgyűlést, ami többször is ellenállást váltott ki. Sokan az 1825-i országgyűlést tartják a reformkor kezdetének (mivel Széchenyi gróf ekkor ajánlotta fel egyévi jövedelmét), dr. Hermann Róbert szerint azonban valójában annyi történt, hogy „a magyar rendek és az uralkodóház egymás nyakába borultak”. Például elővették újra az ún. rendszeres bizottsági munkálatokat és egy országos adóösszeírásról is döntöttek. 1830-ban jelent meg Széchenyi Hitel című munkája, melyben szokatlan módon szólt a reformkérdésről. Meglátásában Magyarország egésze szorul gyökeres átalakításra, és addig kétes a polgári átalakulás, amíg a különböző társadalmi csoportok nem bíznak egymásban, illetve nincs pénz.

Az első tényleges reformországgyűlésre 1832-1836 között került sor. Ekkor tűnt fel Kossuth, és kezdte megjelentetni a nyilvánosság szempontjából fontos szabadelvű tudósításait, melyek az országgyűlésben zajló vitákról tájékoztattak. 1839-ben újabb országgyűlést tartottak, amikor az alsótáblán vezető szerephez jutott Deák Ferenc. Sajtótörténeti szempontból is fontos évnek bizonyult 1841, amikor Kossuth kiadta a Pesti Hírlapot, melynek vezércikkeiben arra hívta fel a figyelmet: a rendszer jelen formájában fenntarthatatlan. Közben különböző szociális mozgalmak, egyesületek, szakmai szervezetek is létrejöttek. Nagy reményeket fűztek az 1843-44-es országgyűléshez, de inkább kudarccal végződött. Előrelépést jelentett viszont, hogy a magyar államnyelv lett és rendezték a vegyesházasságok kérdését.

Kossuth és Széchenyi

Az 1840-es években zajlottak Széchenyi és Kossuth híres vitái. Kelet Népe című röpiratában Széchenyi úgy vélte: a célt tekintve egyetértenek, azonban Kossuth módszerei a vesztésbe viszik a nemzetet. A történész szerint ennek a nézeteltérésnek egyfelől személyes okai voltak (valamiért utálták egymást), másrészt pedig különbözőképpen képzelték el a reformpolitikát. Széchenyi az apró lépések híve volt, Kossuth viszont úgy gondolta: kerülőúton nem lehet megteremteni a polgári Magyarországot. Ugyanakkor másként képzelték el a támogatói tábort is, és különbözőképpen itélték meg a magyarországi átalakulás külföldi feltételrendszerét.

Közben a Habsburgok is léptek: főispáni helytartókat küldtek a vármegyékbe és megpróbálták tömöríteni a maradiság erőit (1846 novemberében megalapították a Konzervatív Pártot). 1847 júniusában a haladáspártiak megjelentették az Ellenzéki Nyilatkozatot, novemberben pedig ismét összeült az országgyűlés.

 Az 1848-as forradalom

Dr. Hermann Róbert hangsúlyozta: az ún. áprilisi törvények  olyan változásokat rögzítettek, melyekért korábban évtizedekig küzdöttek. Például helyreállt az önrendelkezés és a területi egység, valamint polgári szabadságjogok, illetve polgári értelemben vett tulajdonjogok valósultak meg. Az előadó beszélt a forradalom külső hatásairól is (a bécsi kormány, majd az oroszok beavatkozása, valamint a társnemzetek mozgolódásai) és részletesen ismertette a forradalom hónapról-hónapra zajlott történéseit. Végezetül az osztrák hadijelentések képei közül vetített le néhányat, melyek általában nem tükrözték a valóságot, és a hallgatóság kérdéseire is válaszolt.

Ciucur Losonczi Antonius