Szűz Mária az igazság tükre

Szűz Mária az igazság tükre
Augusztus 15-én ünneplik minden évben a nagyváradi római katolikus egyházmegye hívei a Székesegyház búcsúját. A szerda esti mise szónoka Kovács József szeged-csanádi általános helynök volt.


Bevezetőjében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: a Boldogságos Szűzanya mennybevételének napján tulajdonképpen a hitet ünnepelni gyűltek össze. Egy szép hasonlattal a lorettói litánia invocatiójában Mária az igazság tükrének van nevezve, ami arról is szól, hogy Istennek terve van az emberrel, és ez a legfőbb igazság. Ha őt keressük, akkor van jövőnk, az örök élet elérhető számunkra. Ahol eltérnek Isten tervétől, ott megjelenik a gonoszság, a szenvedés és a kilátástalanság, a keresztény ember azonban bízik a jövőjében annak tudatában, hogy nem saját magára kell hagyatkoznia, hanem Istenre. Ugyanakkor pedig ez az ünnep külön örömre ad okot nekünk amiatt, hogy a váradi egyházmegye a kezdetek óta a Boldogságos Szűzanya oltalma alatt áll, hiszen immár több száz éve annak, hogy az elődeink, az őseink bizalommal és hálával fordultak a Szűzanyához. Napjainkban is olyan időket élünk, hogy szükségünk van támpontokra, tekintsünk tehát mi bizalommal Máriára, és nem fogunk csalatkozni- tanácsolta a főpásztor.

Nincs vége

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Elmélkedésében Kovács József szeged-csanádi általános helynök, a szegedi Szent Gellért Szeminárium rektora azt emelte ki: minden év augusztus 15-én a katolikusok a Szűzanya mennybevételének eseményét ünneplik, azt a mérhetetlenül nagy ajándékot, hogy Isten Máriát testestül-lelkestül felvette a mennybe. Ez egy olyan ünnep, mely nem ér véget azzal, hogy hazamegyünk a templomból, mert csak kezdete van, de befejezése nincsen. Krisztus feltámadásával ugyanis nem ért véget Isten munkája, hanem folyamatosan tart. Első lépésként felvette a Szűzanyát a mennybe, testestül-lelkestül, amit azért fontos hangsúlyozni, mert a föltámadásba vetett hit a keresztény vallás alapja, sarkköve. Ha Krisztus nem támadt volna fel, hiábavaló lenne a hitünk- jelentette ki annak idején Szent Pál is.

Amikor azt gondoljuk, hogy magányosak vagyunk, valójában akkor se vagyunk tehát egyedül, mert Isten mindig nyitott szível lehajol hozzánk. A szeretete végtelen, és nem általánosan ismer minket, hanem valamennyiünket számon tart, névre szólóan. Az olyan utcának nincs is értelme, mely nem a templomba vezet- parafrazálta az egyik Tarkovszkij-film szereplőjét a szónok. Mindig van lehetőség arra, hogy a helyes utat válasszuk, a tisztulásra, mert Isten végtelenül türelmes velünk. Nem unja meg soha a bűneinket, hanem hív a vele való találkozásra, és azt akarja, hogy másokat is ajándékozzunk meg azzal az örömmel és szeretettel, amit tőle kapunk. Ajándékozzunk időt egymásnak, mert csakis közösségben van értelme az életünknek. Fogjuk meg Isten felénk nyújtott kezét, mely arról a szeretetről tanúskodik, mellyel Krisztust ajándékozta nekünk, és ami Máriára is ráragyog- nyomatékosította szegedi vikárius. Az ünnep méltóságát a Szent László Ének- és Zenekar fellépése emelte.

Ciucur Losonczi Antonius