Szülőként tehetünk a tehetségért

Szülőként tehetünk a tehetségért
Szülőként tehetünk a tehetségért - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – „Szülőként feladatunk a legkülönbözőbb játékokat rendelkezésre bocsátani és figyelni.”


Vegyük tudomásul, hogy ha egygyermekes anyák, apák vagyunk, gyakorlatilag kettő gyerekünk van. Van egy, akit mi látunk a családban, és arra nincs rálátása a pedagógusoknak, illetve van egy csemete az iskolában, óvodában, ahol pedig szülőként nem tudjuk figyelemmel kísérni – kezdte előadását dr. Mező Ferenc, a Debreceni Egyetem pszichológusa múlt pénteken. A Debreceni Fazekas Mihály Általános Iskola tehetségnapján országosan elismert szakemberek, iskolaigazgatók tartottak előadásokat és felléptek a konferenciatéma főszereplői: daloló, mesélő, szavaló diákok is.

– A gyermek sikeres fejlesztésének kulcsa, hogy a szülő és a nevelési intézmény szorosan együtt tudjon működni – hangsúlyozta a pszichológus, aki a szervező iskolában kezdte pályafutását. Mint mondta: a kis Fazekas már akkor – 1997-ben – elkezdett tudatosan és tervszerűen foglalkozni a tehetséggondozással, amikor ennek még nem volt ekkora reklámértéke hazánkban. Az első tehetséggel kapcsolatos kutatások a nyolcvanas évekből ismertek, ahol ma tartunk, annak csodájára járnak Európában és a világban. Valószínűleg az unióban is a magyar tehetséggondozási rendszert fogják adaptálni, kissé megdolgozva átvenni.

Csak önként és dalolva

A gyermekükben éledező tehetséget kereső szülők első házi feladata, hogy gyakran látogassanak el a tehetseg.hu oldalra – tanácsolta. A weboldal jó tippeket ad arra, hogyan deríthető ki a gyerek viszonyulása a nyolc tehetségterületen. – Az első és legfontosabb viszont az, hogy mennyire foglalkozik a feladatokkal „önként és dalolva” – fogalmazott a szakember. Szülőként feladatunk a legkülönbözőbb játékokat rendelkezésre bocsátani, és figyelni, hogy mi érdekli és miben ügyes.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

A memóriát, figyelmet mérő legegyszerűbb és igen szórakoztató feladat, ha családi eseményen például megkérjük óvodásunkat, kis iskolásunkat, hogy egy percen át nézze a körbeültetett rokonságot, aztán mars ki a konyhába. Visszaérkezve pedig igyekezzen kiszúrni az időközben feltűrt ingujjat, felállított gallért, a másik oldalra csurkázott hajat, a nyakba kerülő sálat. A kockákra vagdalt képregény időrendi sorrendbe rakásából megtudhatjuk, hogy mennyire képes az ok-okozati kapcsolatokat felfedezni vagy a képi információk alapján tájékozódni térben és időben. Nyelvi tehetségre derülhet fény az egyszerű történetalkotással, később műfajt is meghatározhatunk a csapatnak a zsúrdélutános mesemondáskor.

Közösen visszamaradni

A kortársközösségnek nagy szerepe van – hívta fel a figyelmet dr. Mező Ferenc. Ha egy nagyon okos diák bekerül egy olyan társaságba, ahol nem nívó a tudás, akkor két esélye van. Továbbra is nagy teljesítményt nyújt és esetleg strébernek nevezik, vagy szándékosan visszatartja a képességeit. Ebbe már szülőként is bele kell avatkoznom. Saját példámat hozom: az egyik gyermekemet elkezdték kiközösíteni. Nem mondta konkrétan, csak láttuk, hogy búskomoran jött haza az iskolából, reggel nem volt kedve elindulni oda, aztán harapófogóval kihúztuk belőle a baj okát. A gyerek osztálytársainak szüleivel baráti kapcsolatunk van. Felhívtuk a piszkálódó kortársak szüleit, és kértük segítsenek abban, hogy a jó teljesítményért ne büntessék egymást. Sőt oldjuk meg együtt, hogy a lemaradottabbak zárkózzanak inkább fel. Ötperces telefonbeszélgetéseken múlott, hogy másnap fülig érő szájjal jöjjön haza az iskolásunk.

Az együttműködés fontosságát alátámasztotta Fekete József, a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola igazgatójának előadása is.

– Egy jó középiskola receptje: végy egy jó adag diákságot, diákönkormányzattal együtt, egymást tisztelő tagokból álló tanári és szülői munkaközösséget, mindezt gazdagon, egy csipetnyi fenntartót és csapott evőkanálnyi minisztériumot – mondta az intézményvezető, majd beszámolt a gimnázium széleskörű tehetséggondozó munkájáról.

HBN–HABE