Szülők, gyerekek, tanárok együtt

Szülők, gyerekek, tanárok együtt
Ragyogó napsütésben gyűltek össze diákok, tanárok és szülők hétfőn délelőtt, az Ady Endre líceum udvarán. Az ünnepi pillanat egy kicsit számvetés is mindig, mondta Tóth Márta iskolaigazgató.

Életünk fontos mozzanata ez, amikor egyúttal feltesszük magunknak a kérdéseket: mit is tettünk, mennyire lehetünk elégedettek, sikereket értünk el, vagy jobban oda kell majd figyelnünk – intézte szavait az iskola igazgatója az ünnepi, fehér-fekete viseletben megjelent diákokhoz. Szívből reméli, hangzott el, hogy a vakáció élményei mindenki számára szépek és gazdagok, továbbá, hogy nem csak pihenéssel, hanem tanulással, új tapasztalatok szerzésével is telt. Sikeres tanévet zárt az iskola, hiszen a nyári érettségin 87% volt az átmeneteli arány, s az őszi érettségit követően elérte a 91%-ot. „Azt hiszem, elégedettek lehetünk, de nem annyira, hogy ne szeretnénk ennél is jobban teljesíteni. Ez lesz a cél, úgy tanulni, hogy minél több sikerben legyen része mind a szülőknek, mind a diákoknak”, mondta Tóth Márta, majd kiemelte mindegyik osztály sajátosságait. A tizenkettedikesek például nagy vízválasztó előtt állnak, s nem mindegy, mennyit gyűjtenek abba a batyuba, amellyel elhagyják majd az iskolát.

Szívvel-lélekkel

Röviden szólt a tanév struktúrájáról, ezen belül megemlítette, hogy az idén a másodikosoknak, negyedikeseknek és hatodikosoknak felmérőt kell írniuk, melynek célja rámutatni, mennyire hatékony az oktatás az adott iskolában. A későbbiekben arról tett említést: a diákokon múlik, hogy a napi tanuláson kívül mire vállalkoznak – különböző szakkörök, sport- és egyéb tevékenységek (például színjátszás, néptánc, képzőművészeti foglalkozások) zajlanak az iskolában. Ezek is fontosak, hiszen az iskola akkor jó, ha nemcsak a tanárok akarják ezt, hanem a diákok is szívvel-lélekkel részt vesznek az iskolai tevékenységekben. Fontos a szülők, a gyerekek és a tanárok együttműködése – így lesz sikeres, elégtételekben gazdag a tanév, melyhez nyitott szívet, sok-sok szeretetet és türelmet kívánt diáknak, tanárnak, szülőnek egyaránt.

Ille Erzsébet magyar szakos tanfelügyelő a Bihar megyei diákok által elért jó eredményekről szólt, ennek kapcsán kihangsúlyozta a diákok szerepét ebben. A szülőkhöz intézett szavaiban bizalomra kérte őket és egyúttal biztosította őket a felől, hogy a pedagógusok mindent megtesznek a feladataik teljesítéséért, továbbá arra kérte őket, hogy segítsék egyúttal a tanárok munkáját. Az idei tanév mottója a minőségi fejlődés, a tanév egyúttal a fejlődés számonkérésének jegyében fog zajlani – ez fontos ahhoz, hogy a diákok a társadalom hasznos tagjaivá válhassanak.

Lelke van

Kiss Albert római-katolikus kanonok plébános azt hangsúlyozta ki: a kezdéshez nem elég az ember ereje, fontos, hogy megnyissuk az életünket az Úr Jézus ereje előtt, aki nélkül semmit sem tehetünk. Fontos, hogy a tanárok érezzék: nem magukért, hanem Isten nevében végzik hivatásukat, pedagógus szívvel, erővel, bátorsággal. Ugyanúgy, ha a szülő figyelme ki tud terjedni arra, hogy a gyerek zongora-, angol- és egyéb órákra járjon, akkor arra is ki tud, hogy a gyermeknek lelke is van és a hittanórán elsajátítottakat meg kell tanulnia gyümölcsöztetni is az életben.

Farkas Zsolt, a Királyhágó-melléki Református Egyházközség előadó tanácsosa igei útravalóként Mózes 4. könyve 6. fejezetének 24 versét idézve szólt az áldásról, melynek jótéteményeiből akkor részesülünk, ha kérjük Isten megtisztító kegyelmét. Mint ahogy nem tisztulhatunk meg, ha nem állunk a zuhany alá, vagy nem lakhatunk jól, ha nem ülünk le az asztalhoz enni. Az áldás tehát nem egy tőlünk független dolog, nagyon sok múlik azon, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz. Később az egyházközség püspökének köszöntését közvetítette és az Úr áldását kérte az egybegyűltekre.

Huszár István önkormányzati képviselő elmondta: annak hallatán, hogy 242. éve zajlik itt oktatás és ilyen szépek lettek az érettségin elért eredmények, csak arra lehet következtetni, hogy minőségi magyar oktatás zajlik ebben a líceumban és azok, akik itt végeztek, ennek a városnak, ennek az iskolának a hírnevét magukkal fogják vinni. Ő is kihangsúlyozta a szülők, tanárok, diákok együttes szerepét, s azt, hogy elég, ha csak az egyik téynező hiányzik, az eredmény könnyen egyenlő lehet a nullával. Sós Sándor rendőrtiszt románul szólt ugyan az egybegyűltekhez, de a beszéd végén a „köszönöm” magyarul is elhangzott. Főleg a rendőrség megelőző szerepéről szólt és arról, hogy fontos elkerülni a rossz társaságot. Duna József, a szülőbizottság elnöke szerint „néhány gyermek ilyenkor szomorú, de természetesen nem az adys diákok, akik örülnek annak, hogy újból birtokba vehetik az ódon falakat és a tankönyveket”. Később bátorító szavakat intézett a kezdő diákokhoz.

Meghúzni a határt

Az ötödikeseket Nagy Ivette nyolcadikos diák köszöntötte, a kilencedikeseket pedig Géczi Júlia végzős diák, aki a diákélet szépségeiről és nehézségeiről szólt. „Ez a négy év nem arról szól, hogy mindennap otthon üljetek a könyvekkel, ezt még a tanáraitok sem várják el tőletek: hanem arról, hogy megismerjétek magatokat, hogy tapasztalatokat gyűjtsetek és megtudjátok, mit is akartok az élettől. Kövessetek el hibákat, bulizzatok, ismerjetek meg új embereket – de mindig tudjátok meghúzni a határt” – hangzott el. Később az ötödikesek és nyolcadikosok osztályfőnökei átadták a nyakkendőket a kezdő osztályok diákjainak.

Neumann Andrea