Szövetségre léptek a Szentlélekkel

Szövetségre léptek a Szentlélekkel
Pünkösdvasárnap az ünnepi szentmise keretében Exc. Böcskei László megyés püspök 46 fiatalnak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét a gyönyörűen feldíszített nagyváradi Székesegyházban.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: pünkösd az elindulás, a megerősítés és a megvilágosítás ünnepe. Míg az elmúlt hetekben a húsvéti örömhírt próbáltuk belevinni az életünkbe, azt tudatosítani, hogy az embernek jövője és magasztos célja lehet, és ezt kell elérnünk, megszereznünk az életünkben, addig pünkösd azért van, hogy segítsen abban, hogy ne ragadjunk le a megszokottban, hanem lássuk a célt és haladni tudjunk feléje kitartóan. Ehhez azonban erő szükséges, és ezt adja a Szentlélek: a tisztánlátás, az egymásra figyelés és az egymás iránti tisztelet erejét, elvezet oda, hogy ne csak saját magunkat lássuk, hanem vegyük észre a körülöttünk levőket is, a környezetünket, fáradozzunk a közjó érdekében.

Pünkösd ünnepén ezért nyitott szívvel, lélekkel kell akarnunk megnyílnunk Isten ajándékai előtt, melyeket a Szentlelken keresztül juttat el hozzánk. Külön örömforrás, hogy ilyenkor a bérmálkozó fiatalok szövetségre lépnek a Szentlélekkel, nekünk pedig fontos feladatunk, hogy a mindennapokban segítsünk nekik abban, hogy ehhez a szövetséghez hűségesek maradjanak.

Három megközelítés

Az evangélium Szent János könyvéből szól, majd a hagyományoknak megfelelően Mons. Fodor József általános helynök, mint a Székesegyház plébánosa, bemutatta a híveket a főpásztornak, akik a bérmálás szentségének kiszolgáltatását kérték, valamint tanúskodott arról, hogy megfelelő hitoktatásban részesültek, és a szentgyónás által készültek elő a bérmálás szentségének felvételére, illetve méltóak arra, hogy ezt megtegyék, és Krisztus harcosai közé sorolják őket.

Elmélkedésében Exc. Böcskei László hangsúlyozta: a pünkösdi fejezet nem egy múltban történt esemény, hanem igazából a jelenről szól, és hogy ezt tisztázni tudjuk, a mai ember szinte profán gondolkodásmódját követve próbáljuk megközelíteni a pünkösdi valóságot, mint mindig, a Szentírást hívva segítségül. Napjaink egyik ilyen jellemzője az énközpontúság, hajlamosak vagyunk ugyanis önmagunkon kívül minden egyébről megfeledkezni. A kinyilatkoztatás sok mindent feltár a Szentlélek jelenlétéről és működéséről, Jézus egész életét a Szentlélek jelenléte járja át és igazolja. A Szentlélek Isten jele, mely által magának kijelöl minket, a választottjainak mond, és ezáltal egy különleges méltóságra emel. Ezzel tulajdonképpen átértékeli, megváltoztatja az énközpontúságot, hiszen oly módon helyez bennünket a középpontba, hogy az ő tervének megfelelően tudjunk kibontakozni.

A ma élő emberek másik tulajdonsága, hogy általában azt nézzük, hogy valami kifizetődő számunkra, származik-e belőle nyereségünk. Ha efelől közelítjük meg pünkösdöt, azt látjuk, hogy az első ünnepen zúgás és lángnyelvek közepette, formájában jelent meg a Szentlélek, a szél és a tűz pedig két olyan elem, mely mindent felforgat, megmozgat, és ugyanakkor valami újnak a kezdetét jelentik. Nekünk is szükségünk is van egy ilyen belső háborgásra, ami rendet tesz a lelkünkben, a környezetünkben, kiégeti a rosszat, és megóv a gonosz elhatalmaskodásától. A Szentlélek ugyanis azt akarja, hogy helyesen ismerjük meg a világot, magunkat, vagyis előnyös a vele való kapcsolat.

Végül, harmadsorban gyakran felvetődik a kérdés: hogyan tudunk részesülni valamilyen ajándékban, ez esetben a Szentlélekében? A Szentlélek, illetve a belső boldogság iránti vágy ösztönösen benne van az alkatunkban, a természetünkben, csak nem tudatosul eléggé, mindenhol, ehhez szükség van ahhoz, hogy csendet tudjunk teremteni magunkban, hogy meghallhassuk a lélek szavát, és így részesülni tudunk az ajándékaiban.

„Pünkösd tehát arról szól, hogy értékes vagyok Isten előtt, javamra keresi a közelségét, és nem zárkózik el előlem a tökéletlenségem ellenére sem, hanem időt enged, és helyet készít, hogy találkozhassak vele”- fogalmazott a főpásztor.

Ciucur Losonczi Antonius