Szokásaink (II.)

Megyek a szüleim sírjához, de a kapuban utamat állja három kapatos alak, és pálinkával erőszakoskodnak, hogy temetés lesz, igyak a halottra (az egészségére?). Mögöttük asztal ételekkel. — Abból is? — kérdem, amin nagyon megütköznek, mit képzelek, azt majd csak utána!

Fizikumommal áthatoltam rajtuk, de nem hinném, hogy ez a jó megoldás. Halottak napján láttam sírt fehér abrosszal, étellel, itallal,  édességgel, és folyt a dínomdánom. Érthetetlen, hogy a felekezetek papjai miért nem foglalkoznak a jelenséggel, nem létezik, hogy a temetői evés–ivás vallási indíttatású legyen. Szerintem egy őskori babonás kövület, és visszataszító.

Tisztelettel:

Dr. Zagyva Miklós