Szinti pop és rockzene szólt

Szinti pop és rockzene szólt
Nagyvárad- Vasárnap este a Szakszervezetek Művelődési Háza közelében levő színpadon zajlott koncertekkel zárult a Nagyváradi Ősz fesztivál. Fellépett az Electric Fence, a temesvári Cargo és a bukaresti Direcţia 5.

Vasárnap este is folytatódott a kellemes, késő nyárinak mondható időjárás, valószínűleg ez is jelentős szerepet játszott abban, hogy újból nagy tömeg gyűlt össze a December 1. parkban. Az ismeretlen román katona szobra és a Szakszervezetek Művelődési Háza közötti sétányra kihelyezett alkalmi lacikonyhák környékén különböző illatok keveredtek egymással, az ételek, italok iránti komoly érdeklődésre jellemző, hogy igen nehezen lehetett haladni, ezért sokan a gyepen tébláboltak, sétáltak, beszélgettek egymással. Mások a szobor talapzatának lépcsőin, ülve állva próbálták magaslatról szemlélni az eseményeket, keresni az ismerőseiket, barátaikat. Nagy volt a nyüzsgés a különféle csecsebecséket, konfekcióipari termékeket árusító bódék körül is.

A Nagyváradi Ősz fesztivál hagyományainak megfelelően az utolsó nap koncertjei is bő félórás késéses kezdődtek. Az első fellépő, az Electric Fence nevű zenekar hangzásvilágával a nyolcvanas évek szinti pop világát idézte, azzal a különbséggel, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál romániai válogatóját is megjárt, néha fülsikító hangon kiabáló énekesnő által nyújtott produkció fényévnyire volt a Pet Shop Boys vagy a Depeche Mode teljesítményétől.

Jó hangulat

Kellemes, az elvárásoknak megfelelő koncerttel rukkolt viszont elő az 1989-ben alapított temesvári Cargo nevű rockbanda (Adi Barar- gitár, Tavi Pilan-dob, Adrian „Baciu” Igrişan- ének, gitár, Ionuţ Carja- billentyűk és Florin „Xbass”). Remek hangulatot teremtettek, ahogy a kemény rock ikonjaihoz illik, gitárszólós körítéssel. Ennek megfelelően a közönség reakciója sem maradt el: volt csápolás, haj rázás, pogózás, őrjöngés meg minden, ami ilyenkor hozzátartozik az összképhez. Jellemző, hogy a zenekar legismertebb nótáját, a Dacă ploaia s-ar opri című balladát inkább a publikum énekelte, mint ”Baciu”, bár szerencsére az óhaj indokolatlan volt, mert esőnek nyoma sem volt.

Ugyanilyen légkör jellemezte a bukaresti Direcţia 5 koncertjét is, talán azzal a különbséggel, hogy a műfaj kissé szelídebb volt, illetve a Cristi Enache által vezetett formáció számai inkább a lányok, hölgyek szívét hódították meg, mint a motoros rockkerekét.

Ciucur Losonczi Antonius