Színpadfény- Kép vallomásai

Színpadfény- Kép vallomásai
Szatmári Pap Károly születésének kétszázadik évfordulója alkalmával Kolozsváron több figyelemre méltó fotókiállítást rendeztek.

 

A Kolozsvári Minerva Művelődési Központ Cs. Gyimesi Éva termében Csomafáy Ferenc Színpadfény- Kép kiállítással tisztelegtek, az évforduló alkalmával, a hajdani neves fotóművész előtt. A Színpadfény- Kép kiállítás, fekete- fehér képeivel, egy bizonyos korszakot elevenít fel. Ízelítőt ad a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Kolozsvári Magyar Opera, illetve a zenei világ jeles személyiségeinek előadásaiból. A múlt század ’70-es – ’86-os évek közötti kulturális vonatkozású, arra érdemes, eseményeket vintázs képekben mutatja be, kifejezvén az esemény mélylélektani mondanivalóját.

 

Amint Kántor Lajos irodalomtörténész a megnyitó alkalmával hangsúlyozta: „ A színházról a múlt század közepén fotófilm műtermében dolgozó Szabó Dénes fényképész készített felvételeket. Abban az időben a színházi fotózásra jellemző volt a fotózásra kiírt főpróba, melyet műtermi világításban, beállított pózban készítettek el. A képek az akkori idők hangulatát adták vissza. De az előadásét nem. Csomafáy Ferenc a színházi fotózásban új elemet vitt be azáltal, hogy magát a színházi előadást, színpadi mozgásban fejezte ki képi formában, érzékeltetve lényegét, folyamatát, annak valódi hangulatát, és a színészi megelevenítését adta vissza”. Mindezt abban a megvilágításban, melyet a színpadfény biztosított.

 

Innét is származik a kiállítás neve. A fekete – fehér képek ízelítőt adnak annak a korszaknak a színház, opera kultúrpolitikájáról, valamint arról, hogyan fejezte ki sajátos módon a rendszer kritikáját.

 

A színpadi jelenetekről készült képek, szuggesztivitásuk következtében, uralják a kiállítást, felelevenítvén a látogatókban olyan élményeket is, melyeket hajdan éltek meg.

 

Most képi megjelenítésben láthatják az egyes előadások alkalmával készült színházi fotókat: Katona József Bánk bán, Bornemissza Péter: Magyar Elektráját, Sütő András tetralógiájából a Lócsiszár virágvasárnapját, Csillag a máglyán, Káin és Ábel. Illyés Gyula: Kegyenc, Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása. Lev Nyikolajevics Tolsztoj: A sötétség hatalma, Asztalos István: A fekete macska. Ion Băieşu: Megbocsátás, Euripidész -J.P. Sartre – Illyés Gyula: Trójai nők, Titus Popovici: Hatalom és igazság. Nagy István: Özönvíz előtt.

 

A Minerva Művelődési Központ két termében 46 képet láthatunk. Ebből 36 vintázs kép. Külön teremben Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely című előadásról készült analóg felvételeket láthatunk, melyeket digitalizáltak, és printeléssel felnagyították.

 

Kötő József színháztörténész szerint a fotóművész „nem átszerkeszti az életet, átszínezi és manipulálja a technikával, hanem ellesi a valóságnak, világunknak, létünknek magasságait és mélységeit eláruló pillanatait…

 

Csomafáy művészetében találkozott a színház látványvilága az érzékeny lelkületű és jó szemű fotóssal- s így örökítődött meg egy egész korszak és ennek színházi világlátása, stílusa”.

 

A kiállítás anyaga dokumentum a színháztörténet számára. A rendezés, a szerep megformálása, a színészi játék, a látványvilág tervezésében kortörténeti támpontokat találhatunk.

 

A fotók rekonstruálják az ábrázolt színpadi személyiség stílusjegyeit. A komikus-nevű kép a színész félrecsúszott kalapjával, orrára esett szemüvegével, a szkeptikus mosolyával a valóság furcsaságaira utal. Az Énekek éneke-nevű kép, amely Sütő András Lócsiszár virágvasárnapja szerelmi jelenetének csúcs pillanatát ábrázolja (Sebők Klári és Héjja Sándor) a szereplők eggyé válását, az azonos gondolat és érzésvilágát fejezi ki.

 

Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása, Vitályos Idikó alakításában a hatalmat biztosító gazdagság adta lehetőség, a kegyetlen megtorlás véghezvitelének módja, a rég elszenvedett megaláztatásnak bosszúja félelmetesen tükröződik. A testtartása, a bosszúvágyó tekintete, az egész személyiségének képi megjelenítése szuggesztíven fejezi ki az öreg hölgy szándékát.

 

Bornemisza Péter a Magyar Elektra című darabját a Bánffy- palota udvarán játszották, ahol az udvar kiképzését felhasználva, valamint annak következtében, hogy a Múzeum, tűzveszélyére hivatkoztak, csak két reflektor használatát engedélyezték. Ennek köszönhetően a rendező Horváth Béla ezeket a megszorításokat rendkívül hasznosan használta fel, olyan egyedüli produkcióval, melyet a hatalom nem tudott eltűrni. A zárt kör a kultúra zártságára utalt. Bemutató előadás után a darabot nem engedték többet, játszani. Betiltották.

 

Csomafáy Ferenc fotóművészete a mai fiatal számára üzenetet fogalmaz meg. A fotózásban történetiség szempontjának az érvényesítése tudatosítja azt az igényt, hogy a fotótechnika a kor fejlettségének függvényében eszközt jelent, melynek felhasználásában fontos a fotós személyisége, kultúrája, és látásmódja.

 

A mai információs világunkban a technológiai változások felgyorsulása új követelményeket jelentenek, és támasztanak az egyénnel szemben. Ebben a bonyolult lehetőségeket adó világban viszont van egy bizonyos fajta állandó elem, a fotós személyisége, aki fejlődéshez való alkalmazkodás során maga is szellemileg gazdagodik. Mind ez lehetővé teszi a minél tökéletesebb kifejezési formák mesteri alkalmazását.

 

Kardinális kérdés: az őt körülvevő világból mit és hogyan lát. A látottakat, a fotótechnika segítségével, milyen megfogalmazásban tudja kifejezni, az emberi létnek a lényegét megközelíteni, és képi formában a szemlélő elé tárni. A látványvilág képi formában való megjelenítése a fotós felelősségével is társul. A képi ábrázolásával vélemények, közfelfogások modellálásához is hozzájárul.

 

Figyelemre méltó a kép és a néző viszonya. Lévén a képnek nemzetközi nyelve, ahol a hangsúlyt a képi nyelv veszi át. A képalkotók és szemlélők viszonyában a kép társadalmi hatása is érvényesül. Ennek következtében az egyénre a közösség kulturális emlékezetének elve hat.

 

Színházkutatás forrásává válhatnak a képek.

 

 

 

Páll Gyöngyvér