Színházi világnap: legyőzni a viszontagságokat

Színházi világnap: legyőzni a viszontagságokat
Mintegy hetven diák vett részt kedden a Színház Világnapja alkalmából Nagyváradon megrendezett akción.

 

 

Délután három óra előtt nem sokkal a váradi színház előtt és az épület előcsarnokában gyülekeztek a diákok, akik a világnapra készített vörös pólót kaptak három – magyar, román, angol – nyelvű Színházbarát felirattal. A színház elé kivonuló fiatalokat három órakor Szabó K. István a Szigligeti Színház művészeti igazgatója köszöntötte, aki a mikrofon elé lépve osztotta meg a jelenlevőkkel alkalmi gondolatait: „Volt már az alvásnak világnapja, meg a planetáris világtudatnak, a szerzeteseknek és szerelmeseknek, madaraknak, fáknak, még a klímaváltozásnak is volt világnapja. Az 1975. évi kongresszuson a Nemzetközi Színházi Intézet úgy határozott, hogy ezen a napon, március 27-én a világ valamennyi országában köszöntsék a színházat, a színházban dolgozókat, mintegy figyelemfelkeltőként az értelemépítés és lélekszépítés műfajára, a játék művészetére. Közhely, de igaz, a színház tükör, a kor, a társadalom tükre, s mert szembenézni feladatunk, mi a ti szemetekben való tükröződést találtuk ésszerűnek a mai napon, ezáltal fiatalnak, igaznak, életrevalónak látszunk” – fogalmazott a művészeti igazgató. Mint minden évben, az idén is egy neves színházi személyiség fogalmazott meg üzenetet a világnap alkalmából. Ezúttal John Malkovich amerikai színész volt az üzenet megfogalmazója. Írását Kardos M. Róbert, a nagyváradi Szigligeti Színház Jászai Mari díjas színésze olvasta fel. A főként a színészeknek szóló üzenet, többek között a következőket tartalmazta: „Kívánom, hogy munkátok legyen nagyszerű és eredeti. Mély, megindító, elgondolkodtató és egyedi. Azt kívánom, hogy segítsen elgondolkodni azon, mit is jelent embernek lenni, és mindezt szívvel-lélekkel, őszintén, nyíltan és méltósággal tegyétek. Azt kívánom, hogy győzzétek le a viszontagságokat, a cenzúrát, a szegénységet és a nihilizmust, melyekkel közületek sokaknak meg kell küzdeni. Tehetséggel és kérlelhetetlenül tanítsatok arra, hogy a maguk összetettségében értsük meg az emberi érzelmeket. Ez egy egész élet munkája, amelyet alázattal és kíváncsisággal valósítsatok meg.” Az elhangzottak után a vörös pólóba öltözött fiatalok szétszéledtek, és mindegyik csoport útban saját iskolája felé szétosztotta a járókelőknek, valamint különböző üzletekben dolgozóknak az erre az alkalomra készített öntapadó matricákat.

 

Pap István