Szilveszter másképpen: Lulu

Szilveszter másképpen: Lulu
Hagyományos kabaréműsor helyett Michel André — Fényes Szabolcs — Szenes Iván Lulu című zenés vígjátékát mutatta be szilveszter este a szatmári Északi Színház Harag György Társulata.

Időtlen, habkönnyű történet a Michel Andréé, mintha csak hasonló alkalmakra találták volna ki. Ideális lehetőség rendezőnek, színészeknek, nevetésre és nevettetésre, a szórakoztatás olcsóbb vagy igényesebb válfajaira egyaránt. A valószínűtlenségében Párizsba vagy Budapestre, a múlt századba vagy napjainkba egyaránt képzelhető cselekmény szabad teret enged egy jól sikerült szilveszteri műsor minden kellékének. Elférnek benne az idősebb nemzedéknek is visszaköszönő, örökzöld slágerek, Szajna– és Dunaparti romantika, dinamikus, sziporkázó jelenetek, szelíd mosoly és maró gúny. Lehet énekelni, táncolni és közben emberi gyengeségeken csúfolódni, minden közéleti utalást elkerülve is ellenállhatatlanul mulatságos görbe tükröt tartani a tegnapnak és a mának. Mindezt jól elhelyezett poénokkal és némi múlt századi apacs–, illetve masamód–romantikával fűszerezve, kiválóan el lehet adni a legkülönbözőbb ízlésű és igényű nézőnek is.

Csupán az arányokra kell vigyázni  egy kicsit. És arra, hogy a szereplők minden darabbeli megnyílvánulása az legyen, aminek szánták: céltudatos, kemény munkával felépítve is a spontaneitás élményét nyújtó, ötletgazdag és jóízű színészi játék.

Színészek, szerepek

Ez utóbbira ragyogó példa Péter Attila Zsolt ezerszínű, szerepbeli önmagán is jóízűen nevetve mulattató betörője. Egyszerre hozza Emile kortalanul korhű figuráját és annak jókedvű paródiáját, egyetlen mozdulattal, fintorral magára vonva minden tekintetet. A félkegyelmű rendőrt és nimfomániás feleségét sok friss ötlettel és fergeteges humorral alakító Rappert Gábor és László Zita szintén keményen megdolgoztatják a közönség rekeszizmait. Nagy Orbán csetlő–botló rádióriportere és Gaál Gyula képtelenül bunkó Fredója kiváló, a szerep mögül a nézővel összekacsintó zsáner–alakítások.

Nagy Csongor már nehezebb helyzetben van náluk. Antoine, a szomszédja feleségével baráti szívességből viszonyt folytató műkedvelő zenész helyzet–  és jellemkomikumban bővelkedő szerepéből jó egyensúlyérzékkel igyekszik a lehető legtöbbet kihozni. Közben partnere, az amúgy kiváló ének– és tánctudással rendelkező Laczkó Tekla kissé egysíkúra veszi Lulu alakját. A tiszta szerelemre vágyó és alapjában véve becsületes, hivatásos bűnözők közé csupán kalandvágyból keveredett munkáslány túlságosan komolyan vett — s így inkább melodrámába illően túlcukrozott — szerepfelfogása partnere lendületéből is sokat elvesz. A darab közepe táján pedig a rendezés dinamikáját is megtöri, alkalmat adva a nézőknek egy–két alkalomhoz nem illő megjegyzésre, uram bocsá’, ásításra.

Amint azonban a széksorok felől időről–időre felhangzó nevetés, majd az előadást követő taps bizonyítani látszott: a legtöbben alapjában véve jól mulattak. És ez így szilveszter estére nem is olyan kevés.

 

Báthory Éva