Szigettel kapcsolatos istentelenkedés, Isten nevében

Hihetetlen, amit bizonyos Pázmány Attila tollából olvastam lapjukban annak kapcsán, hogy ismét támadás érte a Sziget fesztivált és sokan meg akarják menteni. „Vizsgáljuk meg, hogy vajon mit akarnak megmenteni” – így indít Pázmány Attila, de aztán nem vizsgál meg semmit, hanem közhelyeket és Istentől-embertől elrugaszkodott blőd állításokat tesz pusztán.

Egészen nyilvánvaló, hogy egy olyan ember írja azt a levelet, aki soha nem járt a fesztiválon és még a médiából sem tájékozódott róla (pedig évek óta naponta közvetítenek onnan, többször is, számos csatorán, így legalább abba belenézhetett volna az „erkölcs őre”), hanem esetleg egy szörnyű álma volt a témában, de semmi több. Ez sem menti azonban az illetőt a teljes tudatlanságtól és sötét elfogultságtól, gyűlölettől. Hiszen hogyan is lehet olyan hagymázos rémségeket leírni, hogy a Sziget “sok ezer fiatalnak minden képzeletet felülhaladó züllése”?  Ezt a korlátolt közhelyet már rég meghaladta mindenki. Szó nincs erről.  Aztán: “több napon át szokatlan méreteket ölt a paráznaság, a kábítószerezés és minden féle-fajta erkölcsi fertő, amiről még beszélni se jó”.  Nos, jobb is lenne nem beszélni ilyesmikről, mivel köszönőviszonyban sincsenek az igazsággal. Aki parázna, az mindenféle rendezvényen kívül is az, aki meg ne, az nem.

A jó öreg mumus, a kábítószerezés hivatalos kimutatások szerint is elenyésző, sőt, jóval, de jóval kisebb, mint bárol másutt, akárcsak Budapesten is, amikor nincs Sziget. Az erkölcsi fertő pedig simán nevetséges vád: nyílt szívű és eszű fiatalok európai hírű szórakozása az a rendezvény. S ráadásul egyre inkább a tehetősebb középosztálybeli fiatal értelmiségiek járnak ki oda. Természetesen nem mindenki egyforma, többszázezer ember között akadnak rosszabb arcok is, de ugye ez természetes. Aki szerint nem, az esetleg kérdezzen meg szociológusokat. Hiszen a Szigetet szociológusok is “mérik” minden évben.

Pázmány Attila azonban még fokozni is képes saját lidércnyomását. Azt írja (s ezért megérdemelne egy pert is a szervezők részéről, legalább azért, hogy mutassa meg, hogyan is tudna ilyen zöldségeket bizonyítani): „A Sziget fesztivált be kell tiltani, mert a bűn szigete”. Hihetetlen állítás. Jómagam néhány szintén nagyváradi barátommal együtt már háromszor jártam ezen a rendezvényen. A legnagyobb bűn az volt, hogy kicsit drága minden. De semmi más nem zavart.

S hogy „sátánista zenekarok” lépnének ott fel? Nos, ez is mutatja, hogy Pázmány Attila nemcsak olyasmiről beszél, ahol sosem járt, de még arra sem vette a fáradságot, hogy legaláb a neten megnézze a programot. Ugyanis soha, de soha egyetlen ilyen zenekar be nem tette a lábát erre a fesztiválra, amelynek a szervezői komoly apparátussal dolgoznak és nagyon vigyáznak az imázsra is. Arra azonban már nem vállalkozhatnak, ogy midenkinek a fejében világot gyújtsanak.

Pázmány úr a vallásra, a kereszténységre való hivatkozással zárja levelét, s ezt a méltatlan profanizálást Isten talán megbocsájtja majd neki, annak dacára, hogy gyűlöletteljes és abszolút tájékozatlanságról bizonyságot tévő levele a legsötétebb inkvizíciós időket idézi. Azokat az időket, amelyekért maga a katolikus egyház is bocsánatot kért már. De ha már a vallás és Krisztus nevében akar a csak képzeletében létező ellenségre rontani Pázmány úr, akkor azt is a figyelmébe ajánlom, hogy rendgeteg más programhelyszín mellett ezen a „romlott, sátánista, nemzetrontó, züllő fertő stb.” Szigeten hosszú évek óta az egyházak is képviseltetik magukat és sikeres programokat szerveznek. A hagyományosak (katolikus, református) ugyanúgy, mint a többiek. De nyilván akkor ők is tévelygők és sátánisták és a többi ilyen borzalmas kitaláció. Ugye?

Azzal az idézettel zárnám, amit maga Pázmány úr is bekéelt csodálatos írásába. Szerintem azért is nagyon találó idézet, mert a sajnálatos módon a világtól, így a Sziget realitásaitól is elszigeteltekről, a megfáradtakról , sőt a megterheltekről is szól: ,,Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11, 28). Végezetül saját nevünkben is kikérem magamnak a fesztivált és a fesztiválozókat súlyosan sértő szavait, mivel egyáltalán nem olyan a rendezvény és mi sem olyanok vagyunk, amilyennek képzelgéseiben élünk. Talán váltson egy jegyet jövőre és vegyüljön el a fiatalok és az idősek között. Mi jövőre nem érünk rá kimenni és kalauzolni a kedves úriembert, de azért látogasson ki. Nyugodtan. Senki nem fogja bántani, nem úgy mint Ön másokat.

Zombori István László és szigetes barátai,

Nagyvárad