Szétszakíthatjuk a megkötöző erőket

Szétszakíthatjuk a megkötöző erőket
Ünnepi istentiszteleten vettek részt csütörtökön a Lorántffy Zsuzsanna Református gimnázium búcsúzó végzősei. Csűry István püspök életünk megkötöző erőiről, s felszabadulásunk módjáról szólt.


A ballagó végzősök énekével kezdődött el az ünnepi istentisztelet az olaszi református templomban, majd Csűry István püspök szólt az egybegyűltekhez. „Mondd meg nékem, miben van a te nagy erőd és mivel kellene téged megkötni (…)?” – kérdezte Delila, a filiszteusok embere Sámsontól, Isten küldöttjétől. A feltett kérdés saját életünkre is vonatkoztatható, hiszen mindannyiunk életében ott lehetnek a megkötöző erők. Sokunk számára befejeződött egy szakasz, tovább kell menniük, új feladatokat kell vállalnunk – s ilyenkor sokkal inkább, mint máskor, felmerül a kérdés: mennyire vagyunk erősek a mai napon?

Elfogadjuk-e?

A lelkünk mélyén ott a fájdalmas kérdés, hogy vajon elég-e, amit az elmúlt évek során gyűjtöttünk, elég erősek vagyunk-e ahhoz, hogy a XXI. században meg tudjunk maradni. „A te életedben ki a filiszteus?” – tette fel a kérdést a püspök, hozzátéve: az erőnket állandóan próbára tevő gondokról van szó, olyan ellenfeleinkről, mint a bizonytalanság, a kísértések, az elhagyás gondolata. Hiszen a bibliai történet első sorban nem egy férfiről és egy nőről, nem is a népek közötti kapcsolatról szól, sokkal inkább erők összességéről, arról, hogy utunkon szembetalálkozunk azokkal a dolgokkal, melyeket meg kell oldani.

Ezek az ünnepi órák akkor lesznek igazán ünnepiek, ha szembenézünk azzal, hogy az élet nem mindig virágokkal szegélyezett út, hanem olykor ellenálló, elnyomó, gúzsba kötő erő, melyet nemegyszer tálcán kínál fel nekünk. Kérdés, hogy elfogadjuk-e, vagy hisszük, hogy az Úristen többet bízott ránk – s szétszakítjuk kötelékeinket. Delila arcátlansága a világ arcátlansága: te magad mondd meg, hogyan lehet elbánni veled. De a kegyetlenül őszinte szavakban olyan erők feszülnek, melyek elindíthatnak bennünket saját utunkon, hogy immár megerősödött térdekkel és lélekkel folytassuk utunkat.

Megoldás

Isten erős embereket akar látni – s ezért prédikálják lelkészeink, mondják tanárok, szülők, hogy Jézus a mi erőnk forrása. S mi nem jutunk Sámson sorsára, hiszen Jézus gyermekei vagyunk, akik az ő útját járják, s nem csak nagypéntekünk, de feltámadásunk is van, „ebben a helyzetben mindenkor lesz megoldás és nincs olyan kérdés, melyet ne tudnánk megválaszolni”.

A püspök áldását követően Szakács Zoltán iskolalelkész köszöntötte a jelenlévőket – Veres-Kovács Attila lelkipásztort és Huszár István alpolgármestert, szülőket, rokonokat, diákokat, lelkipásztor kollégákat s nem utolsó sorban a tanárokat és a középiskola végzőseit.

Zsiros Anikó iskolaigazgató visszaemlékezett arra, hogy milyen volt, amikor négy évvel ezelőtt a mostani végzősök elkezdték a középiskolát. „Születésünk óta úton vagyunk és azt reméljük, hogy oda érkezünk, ahol várnak bennünket; ebben az iskolában azon voltunk, hogy életre készítve tanítsunk, formáljunk, hogy amikor eljön az ideje, bátran elengedhessünk titeket…” – intézte szavait az igazgató a végzősökhöz, arról is szólva: életükben lesznek elágazások, nehéz pillanatok, amikor talán úgy érzik majd, hogy elvétették az utat, de soha nem lesz olyan nap, hogy Isten ne legyen mellettük. Hamvas Béla szavaival zárta beszédét: „A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.”

A végzős diákok képviselőinek megható búcsúszavai következtek, szavalatok hangzottak el, majd az iskola lelkésze szólt a diákokhoz. A legfontosabb, hangzott el, s egyben az, ami a líceum végzőseit megkülönbözteti a többiektől, az, hogy megtapasztalták, milyen elcsendesedni Isten előtt. „Keresd Isten arcát, ne menj el innen úgy, hogy itt hagyod Őt” – hangzott el.

Emlékplakettek

A végzősök osztályfőnökei – Bán Imola, Csűry Ágnes és Szabó Zsuzsa – díjakat adtak át a legjobb diákoknak, majd egyéb díjakat, elismeréseket is átvehettek a legrátermettebbek. Fazekas Tibor aligazgató a liechtensteini Töndury alapítvány által felajánlott ösztöndíjakat nyújtotta át a végzősöknek, majd azok közülük kaptak különleges plakettet, akik első osztályos koruktól ebbe az iskolába jártak. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével zárult.



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter