Szeretnünk kell a könyveket

Szeretnünk kell a könyveket
Nagyvárad- November 20-22. között a Erdélyi Riport és az Europrint kiadók, illetve a Várad folyóirat VI. alkalommal szervezték meg a Könyvmaratont. Az egyik helyszín az Illyés Könyvesbolt volt.

Az első két nap helyszíne az Illyés Gyula Könyvesbolt volt. A csütörtök délután zajlott nyitóünnepségen az Europrint kiadó nevében Derzsi Ákos köszöntötte a megjelenteket. Röviden felidézte az elmúlt évek Könyvmaratonjainak történéseit, és arra kért mindenkit, hogy „szeressék a könyveket”.
Szűcs László, a Várad kulturális folyóirat főszerkesztője megjegyezte: nekik még vagy már nincsenek olyan illúzióik, hogy annyi embert tudnak megmozgatni, mint Marosvásárhelyen, de azért örül annak, hogy pályakezdők és régi motorosok, első kötetes és pályafutásukat összegző írók, költők egyaránt szerepelnek a meghívottjaik közt. Simon Judit, a Riport kiadó vezetője hangsúlyozta: fő céljuk a váradi könyvtermés bemutatása, Králik Lóránd többségi részvényes pedig az Illyés Könyvesbolt nevében üdvözölte az érdeklődőket.
Az első beszélgetőpartnerek kezdő költők voltak. A Zilahon született Borzási Johanna a két évvel ezelőtt, az azóta elhunyt Kinde Annamária zsűrielnökletével szervezett verspályázat nyertese, alkotásai most Angyalszemközt címmel láttak napvilágot egy önálló kötetben. Elmondta magáról, hogy már akkor verseket költött magában, mielőtt megtanult volna írni, de tudatosan csak a líceumi, majd az egyetemi évei alatt bontakozott ki igazából. Ezután a kolozsvári Lőnhárt Melindát Demény Péter író, költő faggatta arról, hogyan jutott a Látható hiány című kötetéig. A válaszokból kiderült: különféle csalódásokon keresztül vezetett az útja, verseitől pedig úgymond együttérzést kapott. Ezt követően Demény Péter beszélt Karácsony Benő életéről, munkásságáról, illetve az Utazás a szürke folyón című regényéről, majd a szerző jelenlétében Láng Zsolt Szerelemváros című novelláskötete volt a téma.

Markó, mint tárgy

A pénteki második nap egyik kiemelt vendége Markó Béla volt, ezúttal mint az Elek Tibor által az ő költői világáról írt monográfia alanya, „szemléltetőeszköze és tárgya”. Szűcs László kérdéseire válaszolva a békéscsabai irodalomtörténész, szerkesztő kifejtette: korábban Székely János és Gion Nándor életműveiről írt monográfiákat, így Markó Béla esetében úgymond nehézséget jelentett számára, hogy még él, mivel folyamatosan lépést kellett tartania azzal, hogy közben újabb és újabb írásai születtek. Az RMDSZ volt elnökéről lévén szó, természetesen szóba került egy adott szerző életének és műveinek a különválasztási kérdése. Markó Béla ezzel kapcsolatban megjegyezte: régebben úgy gondolta, külön kell választani a poétai és a politikusi státust, most már azonban másképp látja, hiszen „benne van életünkben az is, amiről írunk”. Hangsúlyozta: bár a kontextust nem tudjuk elfeledni, fontos azonban, hogy a szerzemény olvasásának élvezetét ne rántsa vissza vagy emelje meg, vagyis ne legyen zavaró tényező az, ha tudjuk, milyen életet él(t) az illető szerző.
Szó esett arról is: ritkán fordul elő, hogy valaki körülbelül tíz évig nem ír verseket, s aztán ugyanolyan színvonalú alkotásokkal visszatér, Markó Béla azonban képes volt rá, hogy ugyanott folytassa, ahol egy évtizeddel korábban abbahagyta. Véleménye szerint ez azt bizonyítja, hogy „az irodalom erős”, hiszen még a politikát is képes legyőzni. Arra a felvetésre, hogyan jutott el az évek folyamán a szonettől a haikuig, azt felelte: számára nem az jelenti az igazi kihívást, hogy új formákat találjon, hanem hogy a zárt formákban megmutassa önmagát. Úgy fogalmazott: állandóan keresi a kifejező módokat, „ide-oda jár”, például az esszé és a szabad vers is izgatja, de ugyanígy szívesen ír versreflexiókat képzőművészeti alkotások margójára.

Ciucur Losonczi Antonius