„Szeretjük, ha a nézők velünk énekelnek”

Szabó Anikó
Szabó Anikó
Szombaton 21 órától a Mandala Dalszínház, az RMDSZ, az NMD és a Partium Alapítvány által szervezett VI. Nyári Színházi Fesztiválon a Háry vagyok, az angyalát! című zenés darabot mutatják be. Az egyik szereplő, Szabó Anikó exkluzív interjút szerkesztőségünknek.

– Milyen érzésekkel, gondolatokkal készül a szombat esti előadásra?
– Szombaton van a születésnapom is, és számomra nagyon jó érzés, hogy- habár a családommal nem leszek együtt-, ezt a szülővárosomban tölthetem, ünnepelhetem. Nekem ez egy nagy ajándék, ráadásul olyan közegben, közönséggel és előadással, amit nagyon szeretek játszani.

– Mikor jártak legutóbb Váradon?
– Nem olyan régen jártunk Nagyváradon, egy kabarét játszottunk Mikó Istvánnal az egyik líceumban, illetve felléptünk a volt művelődési házban is. És hát remélem, hogy még fogunk. Az utóbbi időben hál’istennek egyre többet hívnak minket Váradra. Jó dolog időnként hazatérni.

– Magánemberként erre mennyire jut ideje?
– Magánemberként sajnos nincs arra időm, hogy gyakran hazajöjjek. Azért nincsen, mert egyébként járjuk Magyarországot, illetve külföldön is fellépünk, olyan városokban, mint Prága, Kassa, Révkomárom. Tehát a másik irányba is játszunk a határon túli magyaroknak. Amikor pedig szabadidőm van, akkor inkább a családommal vagyok, és nem utaznánk, mert nekünk az a szabadság, hogyha nem kell menni sehova. Ellentétben másokkal, akik viszont akkor utaznak.

Mesék

– Mennyire ért egyet azzal a megállapítással, hogy Háry János örök, Háry János egy kicsit mi magunk vagyunk?
– Mikó István ötlete alapján, Kis Pál István szekszárdi költő írta ezt a darabot, ami Háry János obsitos történeteit eleveníti fel, ami végigvisz a magyar történelmen. A Háryt ugye Kodály zeneművéből, illetve Garay János elbeszélő költeményéből ismerjük. Ő egy Svejkhez hasonlatos figura. Mesél, és az ő szemszögéből mondja el a történelmi eseményeket. Néha egy kicsit túllő a célon, de azért értjük, hogy mi a hozzáállása, a véleménye, és mi az, ami túlzás benne. Én egy újságírónőt játszok ebben a darabban, aki ellentéte Hárynak. Interjút készítek vele, és nem hiszem el azt, amit mond. Én vagyok a kétkedő. Nem hiszek a mesékben, azokban a történetekben, amiket elmond, ahogy ő átélte a honfoglalástól kezdve a fontos történelmi pillanatokat. A végén viszont be kell látnom, hogy azért „igazsága vagyon”, és jól volt hallgatni ezeket a meséket, mert egy kicsit elvon a hétköznapi élettől, és felvidít. Egy másik látásmódot nyújt.

– Mennyire tud azonosulni a szerepével?
– Deákfy Emma, mint újságíró fontosnak tartja a tényeket, reális gondolkozású. Nem áll messze a szerep azért se, mert én a Magyar Teátrum újságnak vagyok a színházi tudósítója, tehát nagyon sok újságcikket írtam már. Ezzel együtt természetesen más a Deákfy Emma, hiszen ez egy képzelt figura. Deákfy Emma egy kételkedő, aki gyakorlatilag a legnagyobb jellemfejlődésen megy keresztül a darab folyamán, mert a végén beáll a Háry János rajongói csapatába.

Hangulat

– Hol volt a darab ősbemutatója?
– A darab ősbemutatója Szekszárdon volt, a Német Színházban. Bár kocsmában játszódik, vendéglátóipari helyeken nem léptünk fel. Július 16-án Nyíregyházán szerepeltünk, egy szabadtéri előadás volt a skanzenben. Jó megszólítani a nézőket, egy kicsit interaktív is a darab, ha akarnak, énekeljenek velünk, mert nagyok jók,fülbemászóak a Mikó István által szerzett dalok, zenék, melyekhez Kis Pál István írt verseket. Szeretjük, ha a nézők velünk együtt énekelnek, mert hiszen a színészek, akik velünk még fellépnek, Suha Kálmán és Herrer Pál, ők is zenélnek, nem csupán szerepet játszanak.

– Milyen volt a hangulat a próbákon?
– A próbákon nagyon jó volt a hangulat, abból is fakadóan, hogy Mikó Istvánnal már harminc éve egy párt alkotunk nem csak a színpadon, hanem az életben is. Ez abból a szempontból is nagyon jó, hogy délelőtt össze tudjuk mondani otthon a szöveget, közösen gondolkodunk. Jönnek a kollégák próbálni, vagy mi megyünk hozzájuk. Sokkal bensőségesebben tudunk így próbálni. Ráadásul a másik két kollégával se most dolgozik először a Mikó István, mert például a Svejkben is együtt játszanak, és nagyon sok más darabban. Már annyira ismerjük egymást, hogy egymás mondatait befejezzük sokszor, tudjuk, hogy a másik mire gondol. Egy húron pendülünk.

Ciucur Losonczi Antonius