„Szeressük a verseket!” – interjú Foltin Jolánnal

A Szigligeti Színház Nagyvárad Táncegyüttese VANmeSE címmel gyermekelőadás bemutatójára készül
A Szigligeti Színház Nagyvárad Táncegyüttese VANmeSE címmel gyermekelőadás bemutatójára készül
A Szigligeti Színház Nagyvárad Táncegyüttese VANmeSE címmel gyermekelőadás bemutatójára készül. A június 13-án debütáló produkció rendezője és szerkesztője Foltin Jolán. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas magyar táncművészt, koreográfust, rendezőt kérdeztük nagyváradi munkájáról.

– Honnan az ötlet, hogy kortárs gyermekversekből készítsen előadást?
– Az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb verseskötete volt egy bizonyos svéd gyűjtemény, amelyben teljesen új hangnemben, a mai gyerekek nyelvén születtek verssorok. Az egyik kedvencem így hangzott: „miért nincs cipzár a banánon?”- ez kicsit abszurd, de mégis a mai gyerek gondolkodását tükrözte, tükrözi. Nem sokkal ezután a magyar költők is elkezdtek a gyerekek fejével gondolkodni a verseken. Megszületett nálunk egy Friss tinta című kötet, amelynek már a címe is felhívta magára a figyelmet, s amelyet a pedagógusok is nagyon nagy szeretettel forgattak. Óriási választék volt benne versekből.Innen jött az ötlet, hogy a gyerekversek újdonságával közelítsem meg a kiskorú közönséget.

– Hogyan lehet hitelesen beszélni felnőttként a gyermeki világról?
– Az előadásban gyerekeket látunk a színpadon, de ezeket a gyerekeket tánctudással és komoly felkészültséggel felnőtt táncosok fogják játszani. Tehát úgy viselkedünk a színpadon felnőttként, mint az óvodások – gyermekes mozgásokkal, de megtöltve azokat időnként a táncok nehézségi fokával. Megpróbálunk úgy gondolkodni, hogy milyen volt, amikor mi gyerekek voltunk, és milyen az, amikor mi felnőttként játszunk a gyerekekkel. Azt szerettem volna, ha művészeink és a közönség is érzékeli azt a humort, amit a költők a versekbe rejtettek.
Divatos szóval élve – bár nem szeretem ezt a szót -, ez egy interaktív előadás. Sok játékra ad lehetőséget, aminek a nézők is részesei lesznek. Elhangzik például egy tüneményes vers a csiklandozásról is, ekkor lerohannak a lányok, megcsiklandozzák a gyerekeket a nézőtéren, akik nevetnek, visítoznak. A kötélhúzásnál pedig eljátsszák, hogy ők is húzzák a kötelet, teljesen beleélik magukat a játékba.
Fontos számomra az is, hogy a fiatal közönség a népi hagyománnyal is megismerkedhessen. Így az előadásban évszakokra bontottuk a fejezeteket és minden évszakban találtunk egy nagyon szép szokást, tehát lesz benne egy autentikus, folklorisztikus rész is. Megjelenik benne például Luca széke, a kiszebábú és a téltemetés, de a nyarat is megelevenítjük.

– Kik voltak az alkotótársak ebben a próbafolyamatban?
– Az előadás elkészítéséhez nagyon jó zenei partnereket találtam Kiss Ferenc és Lázár Zsigmond személyében. Ők szerezték egy korábbi, hasonló előadás zenéjét is, és most is nagyon szívesen vállalták a feladatot. A koreográfusi feladatokra is kitűnő segítőtársakat kaptam. Appelshoffer János és Rémi Tünde Magyarország egyik legjobb táncos párja, mindketten Harangozó Gyula-díjas táncosok, akikkel sokat dolgoztunk már együtt. Amúgy nem csak a zenében, a versek tekintetében is kortárs alkotókkal dolgozunk, elsősorban Szabó T. Anna és Kukorelly Endre verseit dolgoztuk fel.

– Először dolgozik együtt a Nagyvárad Táncegyüttessel. Milyen velük a munka?
– Nagy kedvem van ehhez a munkához. Bár a korom nagymamai, de a kedvem és a gondolkodásom gyermeki tud lenni. Nagyon lelkes és szeretetteljes munkafolyamat ez a Nagyvárad Táncegyüttes táncosaival. Úgy érzem, hogy tudnak egyszerre gyerekek és jó táncosok is lenni. Sokfélét kíván ez a darab tőlük, szövegmondást, éneket, táncfigurákat és egy hihetetlen gyermeki létet, amelyet mind megkaptam tőlük.

– Mi az egy mondatban megfogalmazható üzenete a darabnak?
– Nagyon egyszerű: szeressük a verseket! De ezt nem üzenem, hanem kérem. Kérem, hogy szeressétek a verseket!

– Miért tarja fontosnak a művészet, a tánc jelenlétét a gyermekek életében?
– A művészet általában és a tánc a nevelés eszköze – nagyon fontos eszköze a lelki nevelésnek. Ugye természetes, hogy a testünket is műveljük, eddzük, mert a tánchoz és máshoz is kell, de az, amit érzelmileg ad a tánc és egyáltalán a művészet, a zene, az egyszerűen felbecsülhetetlen, nem maradhat ki a gyermekek neveléséből. Az igazi jó pedagógusok nem veszik el az időt a művészetek gyakorlásától, hanem inkább támogatják azt. Egészen biztos vagyok benne, hogy még a matematika is jobban menne és minden más iskolai dolog, ha hagynánk a gyerekek lelkét kibontakozni a különböző művészeti ágakban, legyen az képzőművészet, zene vagy tánc.

Alkotók
Rendező és szerkesztő: Foltin Jolán, Kossuth-díjas, Erkel Ferenc-díjas, a Nemzet Művésze
A rendező munkatársa: Novák Eszter
Koreográfusok: Foltin Jolán, Appelshoffer János, Rémi Tünde, Brugós Sándor, Kerekes Dalma és Tőkés Imola
Zeneszerzők: Kiss Ferenc és Lázár Zsigmond
Díszlet- és jelmeztervező: Cristina Breteanu.



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter