Szerelemfüggők, szexfüggők

Cigaretta, kávé, édesség, alkohol: mindenki tudja, hogy függővé válhat tőlük az ember lelkileg, testileg. Azzal már kevesebben vannak tisztában – olykor maguk az érintettek sem –, hogy a szerelemnek is rabjává válhatunk, akárcsak a drognak!

Mariannak mindig óriási udvartartása volt. A férfiak elképesztő sebességgel váltják egymást az életében, és többször is megesett, hogy a kettővel ezelőttivel még egy fedél alatt élt, miközben a „válóokkal” már szakított, az új jelölttel pedig sűrűn találkozgatott.

A baráti körben már senki sem próbálja megjegyezni, ki éppen az aktuális, és kire nem illik rákérdezni. Bár az az igazság, hogy a magánéleti bonyodalmak miatt Mariann nem is igen bukkan fel a találkozókon. Minden idejét, energiáját leköti a szerelem.
Ezt a szót használja minden párkapcsolatára, minőségtől, komolyságtól – már ha esetében lehet szó komolyságról – függetlenül. És az az érdekes, hogy ő maga is azt hiszi, szerelmes: akár minden szezonban újra és újra.
Ebben különbözik, mondjuk, István nevű barátunktól, aki ugyan szintén gyakorta cserél feleséget, barátnőt és ágyast, de e szokását nem kommentálja, vagy ha mégis, a szerelem szót még véletlenül se használja.

Mariann azonban imád a lángoló érzéseiről beszélni, a csodáról, a tökélyről, amelyben része van – már amikor éppen előkerül egy-egy órácskára. Van, hogy nem egyedül érkezik, hanem az új hódolóval, és ha az ember nem gyanítaná a végkifejletet, még el is érzékenyülne, mennyire szerelmesek ezek ketten. Ahogy ülnek, szorosan egymás mellett, összebújva, csillogó szemmel… És aztán jön a hír, hogy Mariann már megint újított.

Mi a baj vele?

Szerelemfüggő. Azt mondja, begolyózik, ha nincs mellette férfi, akit imádhat. A cél érdekében a mellé sodródókban gyorsan meglátja az igazit, majd nem sokra rá a felejthetőt, és máris új jelölt után néz, akibe egy pillanatra beleképzelheti azt, akire vágyik. Akit talán már megtalált volna, ha nem áll le mindig az első útjába kerülővel. Ha nem retteg attól, hogy hosszabb-rövidebb ideig egyedül éljen.
Van egy másik ismerősöm is, aki hasonló függőségtől szenved. Csak ő nem váltogatja a kapcsolatait, hanem benne marad egy pokoli házasságban.

Lenkének hívják, sikeres ügyvéd, van pénze, háza, autója – volt már azelőtt is, hogy hozzáment volna Olivérhez. Gyerekük nincs, a barátok nagy része Lenke révén került a közösbe, praktikus oka az asszony maradásának tehát nincsen.
Mégis ragaszkodik a férjéhez foggal-körömmel.
Indoka, amelyet sírva szokott barátnőinek hajtogatni, az, hogy szereti. És még azt is mondja (ő, aki amúgy a társaság legracionálisabb tagja, aki a legdrámaibb pillanatokban sem veszti el a fejét!), hogy ha Olivér elhagyja, ő abba belepusztul.

Ezt olyannyira komolyan gondolja, hogy amikor a férfi legutóbb lelépett egy táncosnővel, Lenke annyit ivott, hogy kórházba került. (Ő, aki amúgy még egy pohár bort sem kér soha a vacsorához.)
Hogy mivel fogta meg a férfi? Senki sem tudja. Mert külső szemlélőként nem találni Olivérben semmi extrát. Magas, sovány, kopasz pali, láncdohányos és nem is különösebben szórakoztató. Az a fajta, akiről lerí, hogy anyát keres minden nőben egy életen át. És ha megtalálja (mint Lenkében), akkor gyötri fáradhatatlanul, hogy bizonyítsa be a szerencsétlen, igazán szereti, nem csak úgy mondja.
És Lenke tűr. Tűri a félrelépéseket, a cirkuszokat, a féltékenységet (mert Olivér, bár ő a csapodár, halálosan féltékeny!). Kaphatna sokkal jobbat is, de ebben csak Lenke nem hisz, vagy nem akar hinni. Mert ezt a nyomorultat akarja mindenáron megtartani, megmenteni, boldogítani.

Szexfüggés

Ugyanez a jelenség, több erotikával. Nem kevesebb irracionális elemmel.
Melinda nevű ismerősöm a barátja révén gyűjtött tapasztalatokat e fura betegségről, mert ma már az alkoholizmus, a drogproblémák, az evészavarok esetében is betegségről beszélünk, akárcsak az extrém szexéhség kapcsán.
Természetesen nem arról van szó, hogy ha valaki nagyobb étvágyú, mint az átlag, akkor már nem stimmel vele valami.
Akkor beszélhetünk szexfüggésről, ha valakinek ez áll élete középpontjában, és minden más háttérbe szorul, olyannyira, hogy az már a munka, a család, a baráti kapcsolatok, a normális életvitel rovására megy, magyarázza pszichológus szakértőnk.

Melinda azt mesélte, hogy a párja mindig is „nagytermészetű” volt, de őt cseppet sem zavarta, hogy mindennapi igénye volt az ágyba bújás – hétvégente, mert nem kellett korán kelni másnap, többször repetázva.
– Hány nő panaszkodik, hogy a férje elveszítette az érdeklődését iránta! Én, bár előfordult, hogy máshoz lett volna kedvem éppen, örültem, hogy az enyém ennyire kíván – mondja. – Csak később jöttem rá, hogy ez a játszma nem kettőnkről szól, hanem róla, az ő kielégíthetetlen vágyáról.
Melinda egy napon rájött, hiába „tökéletes” a szexuális életük, a társának van valakije. Kutakodni kezdett, és nemcsak az derült ki, hogy Pali szeretőt tart, hanem az is, többet egyszerre.

– A különböző korú, külsejű, családi állapotú nőket az interneten vadászta össze, és bár nem csinált titkot abból, hogy csak szexre vágyik, mindig akadt vállalkozó szellemű partner. Akivel össze lehetett futni egy fél órára valahol. Mivel sokszor éjszakás vagyok a munkahelyemen, bőven volt alkalma randizgatni.

Pali nem tagadta passzióját. Sőt, azt is részletesen elmesélte, milyen kalandokban volt része.
 – Azt mondta, szeret, nem akar más nővel élni, csak velem, de a szenvedélyéről se tud lemondani. Mert olyan kényszer neki ez az ismeretlenekkel való szex, mint narkósnak a kábítószer – mondja Melinda. – És szeretne leállni, de ehhez segítség kell, meg az én türelmem. Nem hagytam el, bár undorodom attól, amit tett. Párterápiára járunk, és lemondtuk az otthoni internet-előfizetést. Tudom, hogy ez semmit se garantál, neki kell meggyógyulnia, de én kicsit nyugodtabb vagyok így. Talán kisebb a csábítás.

 

 



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter