Szentté avatták Teréz anyát

Szentté avatták Teréz anyát
Több tízezer hívő előtt I. Ferenc pápa, a katolikus egyház vezetője szentté avatta Teréz anyát a vatikáni Szent Péter téren vasárnap délelőtt. Már hajnalban elkezdtek gyűlni a zarándokok a helyszínen.


A szentmisén Angelo Amato érsek először röviden felolvasta Teréz anya életrajzát, majd kérte a pápát, hogy kanonizálja a szentek között. Ferenc pápa ezután ezekkel a szavval a szentek sorába vette: „Kellő mérlegelés és az isteni közbenjárásért folyamodó imádságok után, kikérve püspök testvéreink tanácsát, kinyilvánítjuk, hogy Boldog Kalkuttai Teréz szent volt, felvezetjük a szentjeink közé, elvárva, hogy őt az egész egyház tisztelje!”

Ki volt ő?

Teréz anya Agnes Gonxha Bojaxhiuként született az akkor még az Oszmán birodalomhoz – ma Macedóniához – tartozó Szkopjéban. Az Albániában és Macedóniában élő aromán kisebbséghez tartozott. Édesapját még gyermekkorában elveszítette, édesanyja tartotta el őt és két idősebb testvérét, emellett fontos szerepet vállalt a helyi Szent Szív egyházközségben. Agnes emiatt elmélyült a hitben, tagja lett a Mária kongregációnak, tizennyolcéves korára elhatározta, hogy szerzetes lesz. A jugoszláv jezsuita rendtartomány képviselői ekkor missziós útra mentek az indiai Kalkuttába, ez pedig arra inspirálta a lányt, hogy ő is kiutazzon és ott segítsen a rászorulókon. 1930-tól 1948-ig földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója lett. Itt tette le a szerzetesi fogadalmát, nevét Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta, 1931-ben szentelték fel.Az iskolát és a kolostor bezártságát 1948-ban hagyta el, miután egy 1946-os vonatút alatt Dardzsilingbe tartva szembesült az indiaiak szegénységével, nyomorával és szenvedésével. Egészségügyi tanulmányokat folytatott, majd néhány nővérével és segítőjével együtt gyógyította és tanította a szegényeket.1950 októberében Teréz anya megkapta a pápai jóváhagyást aSzeretet Misszionáriusai szerzetesrend megalapítására. 1965-ban pápai engedélyt kapott munkája más országokra való kiterjesztésére is. 1979-ben pedig a Nobel-békedíjat vett át. 1983-ben szívrohamot kapott, mikor II. János Pál pápánál tett látogatást, 1989-ben újabb infarktusa miatt peacemakert ültettek be a szívébe. 1991-ben tüdőgyulladást kapott. 1997-ben csonttörést szenvedett, maláriát kapott, amely a szívére terjedt, hiába vállalt több szívműtétet is, még az év március 31-én meghalt. Boldoggáavatási eljárása 1999-ben indult el.



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter