Szentjobb március-ünnepe

Szentjobb március-ünnepe
Idén is közösen ünnepelte március idusát Szentjobb apraja és nagyja. Az ünnepet a megmaradást, az életigenlést, Istenbe kapaszkodást kifejező életfa avatása tette teljessé.


A hagyományoknak megfelelően szentmise és istentisztelet után, az ünnephez legközelebbi vasárnap délelőttön emlékeztek meg a szentjobbiak nemzeti ünnepünkről, a 48/49-es forradalom és szabadságharc március 15-i, és azt követő eseményeiről. Az időjárás is kegyes volt a népes ünneplő tömeghez, akik a református egyház udvarán és emlékparkjában sorakoztak fel, a 48-as kopjafát körbevéve. Ahogy máskor is, beszédek, énekek, szavalatok tették ünnepélyessé a méltóságteljes együttlétet. A református ifjak és felnőttek, valamint Molnár Stefánia szavalatai mellett a Szentjobbi Hagyományőrző Népdalkör szolgált kultúrális műsorral.

A beszédek sorában elsőként Hodgyai Edit, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének népi kultúráért és hagyományőrzésért felelős ügyvezető alelnöke köszöntötte a szentjobbiak ünnepét. A római katolikus egyház részéről Pék Sándor esperes, várad-újvárosi plébános szólt az egybegyűltekhez. Molnár József polgármester, lendülete és megvalósításai miatt a magyarság legszebb nemzeti ünnepeként említette március 15-ét. Kiemelte a közösség erejét, az összetartozás fontosságát, az együttlét szépségét. Fábián Tibor helyi református lelkipásztor arra biztatott, hogy ma nem karddal, hanem tudással, hűséggel, értékelvűséggel bizonyíthatjuk rátermettségünket. Mindenkit arra kért, hogy a Kárpát-medencei magyar élettér erősítéséért éljünk a magyar állampolgárság nemzetépítő lehetőségével. Az emlékezés és tisztelgés jegyében koszorút helyeztek el az Önkormányzat, az egyházak, az RMDSZ és a helyi civil szervezetek képviselői. A Himnusz eléneklése után az ünnep a pár méterre lévő életfa leleplezésével folytatódott, melyben a szentjobbi közösség képviseletében Molnár József polgármester, a helyi reformátusság képviseletében pedig László Attila gondnok segédkezett. A teljes szépségében láthatóvá váló emlékjel előtt további beszédek, szavalatok és énekek hangzottak el. Sipos Béla fafaragó, az alkotás készítője az életfa szimbólumvilágát, mondanivalóját, üzenetét ismertette. Fábián Tibor rámutatott, hogy a református egyházra jellemző ökumenikus nyitottsággal szeretnék, ha az egész faluközösség megmaradását hirdetné az emlékjel, s rajta a 2016-os évszám, amelyet minden szentjobbi a magáénak tudhat. A másik két évszám a helyi református közösségnek üzen: 1517 és 1557 az egyetemes és a szentjobbi reformációt hirdeti, szintén a megmaradás, a lelki megújulás jegyében. Így hát az emlékjel a nagy közösségnek a megmaradást, a kis közösségnek a reformációt jelenti, hirdeti.

Az emlékparkban tartott megemlékezés a Székely himnusszal és áldással zárult, majd az ünneplők, a zászlókat követve a falu főutcáján az iskola elé vonultak, ahol rövid megemlékezés keretében megkoszorúzták a tanintézmény előtti Petőfi mellszobrot.



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter