Szentjobb és Szentimre között portyáztak a huszárok

Szentjobb és Szentimre között portyáztak a huszárok
Szombaton tartották meg a hagyományőrző huszárcsapatok szokásos év eleji portyájukat. Szentjobbon most is partiumi, erdélyi és magyarországi hagyományőrzők gyűltek össze, úti céljuk a Nyulas erdőn át Hegyközszentimre volt.

Immár nyolcadik éve (bár vannak, akik szerint már kilenc is van), hogy a partiumi, erdélyi és hajdú-bihari hagyományőrző huszárok (az utóbbi esztendőben már kurucok is) az aktuális év első közös eseményére Szentobbra sereglenek: január első szombatján ejtik meg azt a portyát, melynek célja – a találkozás öröme mellett – hogy megbeszéljék további terveiket, nem utolsó sorban pedig, hogy “átmozgassák” lovaikat. Az elmúlt szombat nem az első volt 2016-ban, ám jó okuk volt eltérni a hagyománytól: január másodika volt az első és a messziről jött kollégáknak már “a szilveszteri megpróbáltatások” után szinte azonnal útra kellett volna kelniük, hogy másodikára megérkezzenek. Erre volt már példa pár éve és az akkori tapasztalatok nyomán döntöttek. Szóval, a messziről érkezettek már pénteken délután/este megérkeztek Szentjobbra, ahol szombat reggel már a helyiek mellett Hegyközszentimréről, Bihardiószegről, továbbá Szentegyházáról, Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából (Hargita megye), Szovátáról, Marossárpatakról, Marosvásárhelyről, Mezőpanitból (Maros megye), Torjából (Kovászna megye), illetve Debrecenből és (tudomásunk szerint először) Veszprémből érkezettek ültek a reggeli mellé a lakodalmas házban.

Tíz éves volt az egyesület

A sorakozót 10 órakor adta ki Zatykó István, a házigazda Szentjobbi Hagyományőrző Huszár Egyesület elnöke, hagyományőrző őrnagy, aminek nyomán a 10 lovas mellett 14 szekér állt “hadrendbe”, hogy a mintegy 80 résztvevőt szállítsa. Az indulókat köszöntötte Fábián Tibor tiszteletes, áldást adva az előttük lévő portyára, majd a menet a Sváb utcán indult el, hogy a római katolikus templom felől kanyarodjon vissza a főútra, melyen a Nyulas erdő szélén lévő több száz éves tölgyfáig mentek. Közben a szilágybagosi zenekar húzta a nótát, hogy kevésbé legyen zavaró a szemerkélő eső, ami a korábbi napok havazását váltotta fel. A Hegyközszentmiklós felé vezető aszfaltról letérve néhol még fagyos, de jobbára latyakos út vezetett a terebélyes tölgyfához, melynek lombja alatt 2007-ben állítottak kopjafát az akkor és ott bevégződött Szent Imre-emléktúrának, mely a Székelyföldről indult s mely nyomán aztán kialakult az éve eleji portya és találkozó. A felsorakozottakat újra Zatykó István köszöntötte, melyre válaszul katonásan felharsant az “Erőt, tisztességet!”-válasz. A hagyományőrző őrnagy megemlékezett a 2007-es túráról, elégtétellel nyugtázta, hogy az akkor a nagy tölgyfa árnyékában ültetett csemete, mely már megtermett embermagasságig nyújtózkodott, újabb egy évvel nagyobb lett és remélhetőleg a mostani portyázók még árnyékát is élvezhetik majd. Ugyanakkor azt is megemlítette, hogy a szervező egyesület az elmúlt nyáron ünnepelhette megalakulása 10. évfordulóját, a jeles eseményre 2005. augusztusában került sor.

Megnézték a kápolnát

Ezek után Rákóczi Lajos érköbölkúti tanár, lovasgazda lépett előtérbe, aki évente egy-egy szavalattal járul hozzá az ünnepséghez, idén Wass Albert: Üzenet haza című versét mondta el, majd néhány koszorú került a kopjafára, mely mellé tavaly óta egy tábla is tartozik a következő szöveggel: “Szent Imre herceg millenniumi emlékév és emléktúra alkalmával emeltette a Szentjobbi Huszár Hagyományőrző Egyesület 2007.IX.1.” A nemzeti és a székely himnusz éneklés után, az erősödő esőben újra összeállt a menet, megindult az erdőn át Hegyközszentimre felé, hogy a közbeeső erdészházban még megálljanak egy pihenőre, pár falatra és a nótában foglalt száz icce borból néhányra. Hegyközszentimrén a falu névadójának szobránál dr.Nagy Miklós, Szalárd község helyi illetőségű polgármestere, illetve Gellért Gyula ny.lelkész, hagyományőrző vezérezredes fogadta a portyázókat, rövid áhítatot Hatos Mihály bálványosfürdői (Kovászna megye) lelkész az Erdélyi Katonai Hagyományőrzők tábori lelkésze tartott. A szobor megkoszorúzása után az egykori monostor vélt helyén épülő kápolna-kilátóhoz vonultak a portyázók, ahol Kucharszki Zoltán helyi lelkész távollétében dr.Nagy Miklós ismertette annak történetét, az építők reményeit, miszerint az nem csak ravatalozó lesz, de egyfajta történelmi panteon illetve a magaslatról a Berettyó-völgyére tekintő kilátó is. A bemutató célja volt az is, hogy a sok élve húzódó építkezésre felhívja a figyelmet, hiszen ahhoz minden támogatás jól jön(ne).

Köszönet a támogatóknak

Az előzetes program szerint szabadtéri, az Adorján vár romjának tövébe tervezett ebéd következett volna, ám a kedvezőtlen időjárás miatt a szentimrei iskola nagytermében terítettek asztalt. Ugyancsak az időjárás okán nem a sáros, csúszós erdőben, hanem a Berettyó partján tértek vissza a portyázók Szentjobbra, ahol a lakodalmas házban várta őket a vacsora, no, meg a Vadvirágok kórus, illetve a diószegi citerazenekar műsora. A terített asztal mellett szóban és emléklapok átadásával mondott köszönetet Zatykó István mindazoknak, akik idén is részvételükkel, munkájukkal, anyagiakkal támogatták a portyát. A programsorozatnak ezzel még nem volt vége, hiszen vasárnap délelőtt Hatos Mihály celebrálta a szentmisét a szentjobbi római katolikus templomban, majd a még ottmaradt vendégeket ebédre is várták.
A huszárok legközelebb e hónap végén találkoznak Bihardiószegen, ahol majd úgynevezett huszár disznóvágást tartanak.

Rencz Csaba



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter