Szent Lőrincre emlékeztek Biharpüspökiben

Szent Lőrincre emlékeztek Biharpüspökiben

Vasárnap délben tartották a Szent Lőrinc tiszteletére épült biharpüspöki plébániatemplom búcsúünnepségét, melynek szónoka és főcelebránsa az aranymisés Mons. Fodor József vikárius volt.

A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye egyetlen olyan templomában, melyet Szent Lőrinc tiszteletére emeltek, a helyi közösség nevében Varga Sándor plébános köszöntötte Mons. Fodor József vikáriust. Egy kislány versajándékkal lepte meg őt, és virágcsokort is kapott. Az általános helynök ezután felidézte: 40 éves volt, amikor 35 évvel ezelőtt Biharpüspökibe került, ez volt az első plébániája, és nyolc éven keresztül szolgált ott. Jól érezte magát, aranyosak, kedvesek voltak a hívek már akkor is, akiket tulajdonképpen már személyesen ismert, hiszen 1968-tól kezdve sokszor helyettesítette dr. Hosszú László ordináriust. Hangsúlyozta: mindig szeretettel gondol rájuk, egy hónappal ezelőtt például, amikor Fatimában járt a Mária-jelenések 100. évfordulója apropóján, értük is imádkozott.

Az egyház kincsei

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Prédikációjában Fodor József vikárius arra hívta fel a figyelmet: a néphagyomány szerint Szent Lőrinc vértanú II. Szixtusz pápa fődiakónusa volt, aki a megbízásából nem csak az oltárnál szolgálta Isten dicsőségét, hanem karitász tevékenységet is végzett, mert a szeretetszolgálatra már akkor is nagy szükség volt. Különös nagy gondját viselte a szegényeknek, a betegeknek, a legendák szerint csodálatos gyógyulások köthetők a nevéhez.

Szent Ambrus szerint amikor 258. augusztus 6-án mise közben letartóztatták a pápát, Lőrinc a szemére hányta, hogy miért nem viszi magával őt is, mint a tanítványát, tán méltatlannak találja erre, mire az egyházfő azt felelte neki: nem mellőzi, és nem hagyja magára, de Lőrincre keményebb küzdelem vár, és néhány nap elteltével úgyis követni fogja. És valóban így történt: Lőrincet is letartóztatták a hatalmasságok, mert a Szentatya rá hagyta az örökségét, és azt hitték, hogy értékes kincseket őriz. Lőrinc haladékot kért, és három nap múlva egy sereg koldussal, bénával, beteggel állt elő, jelezve, hogy íme, ők az egyház kincsei. A bíró azt hitte, gúnyolódik, ezért azonnal átadta őt a hóhérnak. Lőrinc örömmel lett áldozattá az emberekért és a nélkülözőkért, mert tudta, hogy jót tenni nem pótcselekedet, hanem kötelesség, jézusi parancs. Csupán könnyezett, a néphagyomány ezért nevezi az augusztus 12-e környéki Perszeidák meteorraj hullócsillagait Lőrinc könnyeinek. Nem félt tehát az erőszakos haláltól, állítólag amikor rostélyon égették, azt mondta: az egyik oldala már megsült, megfordíthatják. Azt is kijelentette: „az én éjszakám nem ismeri a sötétséget, minden ragyogó fényben úszik”, így tehát nekünk se kell félnünk, mert az örök lét fényessége ragyogja be a mi életünket is.

Az aranymisés áldás előtt a vikárius egy, a biharpüspöki templomot ábrázoló festményt is kapott, Kovács Zoltán nyugdíjas autószerelő alkotását, aki hobbiból fest.

Ciucur Losonczi Antonius