Széchenyi Zsigmondra emlékeztek

Széchenyi Zsigmondra emlékeztek
Születésének 119. évfordulója alkalmából Széchenyi Zsigmond író-vadászra emlékeztek január 23-án, hétfőn a váradi szülőháza levő emléktábla megkoszorúzásával, ahogy néhány éve mindig.

A rendezvényt a Partium Alapítvány, az RMDSZ váradi szervezete és a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete bonyolította le.

Az egybegyűlteket köszöntő Huszár István helyi RMDSZ-elnök felidézte, hogy néhány évvel dr. Földes Béla főorvos ötlete nyomán a Partium Alapítvány és RMDSZ várad-réti szervezete kezdeményezte az emléktábla állítását, miután Péter I. Zoltán helytörténész segítségével be lett azonosítva a szülőház, illetve az avatóünnepségen Széchenyi Zsigmond özvegye is jelen volt, aki számára az volt az utolsó hosszabb kimozdulás magyarországi otthonából.

Az élete

Gróf Széchenyi Zsigmond életét és munkásságát Pásztái Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesülete elnöke ismertette. Többek közt arra hívta fel a figyelmet: gyermekként flóbertet kapott édesapjától, érettségi után őzre, szarvasra, vaddisznóra vadászott, Tirolban zergére és fajdkakasra, Olaszországban kőszáli kecskére, Skóciában hódra. 1927-ben expedíción vett részt Szudánban, Abesszíniában hódra vadászott, 1928-ban elefántra. A háború alatt villájuk leégett, összes trófeái odavesztek. 1947-1950 között az Erdészeti Központ vezetője volt. Kényszerlakhelyre deportálták, de később rehabilitálták, s felkérték, hogy vegyen részt Afrikában egy szafarin (1960).

Sokfelé járt és sok élményt hozott haza. Az ismerkedés módja, amint szerzőként leírta, minden könyvében izgalmas, vadászkaland, siker és balsiker, bosszúság és humoros epizódok. A vadászkalandok mellett és mögött, ott van a csodálatos táj, az emberek, a szokások, minden, amit egy magyar utazó élményként magába szívhat és itthoni olvasóival közölhet.

Ciucur Losonczi Antonius