Szecessziós könyvek, kiadványok, dísztárgyak

Akt.:
Szecessziós könyvek, kiadványok, dísztárgyak
Több mint ezer szecessziós könyvet és több korabeli dísztárgyat tekinthettek meg a szép számban megjelent  látogatók a Bertha Books nevű tárlaton, a Festum Varadinum keretében.


Péntek délután, a Visual Kontakt Egyesület Fő utcai galériájában nyílt meg az a szecessziós kiállítás, mely főleg a korabeli kiadványok, kötetek küllemére helyezi a hangsúlyt. Mint arról már beszámoltunk, a Bertha Books – beavatkozás, destrukció és hamisítás című tárlat anyaga egyrészt a szecessziós stílus gazdagságát, sokszínűségét mutatja be, másrészt, amint a tárlat nevében is szerepel, a szecessziós tárgyak különféle eredetű destrukcióját, a szakszerű restaurálás és otthoni javítgatás sokféleségét; nem utolsó sorban néhány korabeli és napjainkban készült hamisított dísztárgyat is megnézhetett a közönség.

A tárlat anyaga Gabriel Miloia, a Visual Kontakt Egyesület vezetőjének saját gyűjteménye, mely az elképzelések szerint dizájn-archívumként működik majd művészek, valamint művészeti tanhallgatók számára.

Felajánlotta

Ezzel a tárlattal egyidejűleg, a galéria másik két termében a Mazipos plakátkiállítás eddig már bemutatott három sorozata, valamint a legújabb huszonöt, a világ különböző táján élő művész által készített plakát volt megtekinthető. A legújabb, negyedik sorozat bemutatója ugyancsak pénteken volt, egyidejűleg a szecessziós kiállítással. Egy kisebb, elsötétített teremben felvételről ment az a film, melynek során Carlos Carmonamedina, a Mazipos kurátora szólt a tárlat keletkezéséről és céljáról.

A két tárlatot, melyen Szabó Ödön parlamenti képviselő is jelen volt, Gabriel Miloia nyitotta meg. Elmondta: a főleg vizuális elemekre épülő, szecessziós könyvekből álló kiállítást nem úgy gondolták ki, hogy folyamatosan nyitva legyen a nagyközönség számára. A cél az, hogy restaurátorok képzéséhez járuljanak hozzá az anyagával, hiszen Nagyváradon jelenleg mindössze egy könyvrestaurátor létezik, s talán azok közül, akiket kiképeznek, néhányan itt maradnak majd és hozzájárulnak a tönkremenőben lévő értékek helyrehozatalához. Arról is szólt, hogy a tárlat anyagát felajánlotta Nagyvárad szecessziós múzeumának, azonban vissza lett utasítva – nem lehet tudni, hogy azért-e, mert történetesen magyar könyveket mutatott be a múzeum igazgatójának. Mindez fájdalmasan érintette, annál is inkább, mivel, mint mondta, a Darvas La Roche házban „teljességgel kortárs stílusú” esküvők is szoktak zajlani. Egyúttal megköszönte Szabó Ödönnek, hogy meghívta a Varadinum rendezvénysorozaton való részvételre, ő maga is szeretett volna jelentkezni, ám a gesztus megtiszteltetés volt számára. Ennek kapcsán kitért arra, hogy Nagyváradon két fesztivál zajlik ugyanabban a periódusban, külön, s ez „egy kissé furcsa”, hiszen mintha versengenének egymással a románok és a magyarok. S hogy miért ezt választotta és nem amazt? Mint mondta, könnyebb a város alapítását ünnepelni, mintsem egy második világháborús eseményt,  mely inkább megemlékezésre adna okot, mintsem ünnepre. „A hetven évvel ezelőtti erőszakos események egyes elszenvedői még életben vannak, rájuk való tekintettel sem hiszem, hogy illő ünnepelni…”  – hangzott el.

Neumann Andrea