Szatmáriak Európa tetején

Szatmáriak Európa tetején
Újabb állomásához érkezett az Erdélyi Kárpát Egyesület „Szatmáriak Európa tetején” elnevezésű kezdeményezése. A Monte Rosa volt a cél.

A 2006–os sikeres Mont Blanc expedíció után, idén az Alpok második legnagyobb hegycsoportja, a Monte Rosa volt a cél. Az expedíciónak öt szatmárnémeti résztvevője volt: dr. Szabó Katalin, Fülöp Szabolcs, dr. Tivadar Csaba, Kis Attila és Márk–Nagy János.

A csapat július 4.–én érkezett meg 15 óra utazás után az olaszországi Alagna Valsesia hegyi településre. Első napunkon a fárasztó utazásra és az akklimatizáció szükségességére való tekintettel csak 3200 m–ig másztunk. Itt a ragyogó napsütésben vertük fel sátrainkat az Indren–gleccser egyik hünyelvére, ahol pihenéssel, főzőcskézéssel töltöttük a napot.

A második nap, ugyancsak akklimatizációs megfontolásból a 3611 m–en, a Garstelet- és Lys–gleccserek közötti sziklaoromra épített Gnifetti–menedékházban vertünk tanyát, nem gondolva, hogy a következő öt napban ez lesz a szálláshelyünk, innen fogjuk indítani „csúcstámadásainkat”. Eredeti célunk a 4248 m–en található Lys–hágón való sátorozás volt, ahonnan könnyen meg lehet mászni a könyező csúcsokat, de az időjárás–jelentés kedvezőtlen jóslata maradásra késztetett.

Harmadik napon ébredsünkkor süvöltő szél, sűrű havazás és köd fogadott, ami lehetetlenné tette a magasabban fekvő régiók megközelítését. Persze a túlzott ellustulás megelőzésére, a reggeli kávé után fél nyolckor csak felkerekedtünk egy kisebb akklimatizációs kirándulásra. Felmásztunk a közeli hágóig, de a havazás és szél miatt vissza kellett fordulnunk. A fél tízes reggeli után egész napunk alvással és evéssel telt, no meg a reménykedéssel, hogy az időjárás kedvezőre fordul. Ekkor jelentkeztek a csapat egyes tagjainál a magashegyi betegség első tünetei: fejgörcsök, gyomorrontás, hányinger. A negyedik napon az egész menedékház már reggel 4-kor talpon volt, remélve, hogy kiszépül az idő és sikerül a magasabb csúcsok környezetébe is feljutni. Az otthonról SMS-ben kapott időjárás-előrejelzések viszont csak délutánra igértek változást az időjárásban, így mi csak kényelmes reggeli után, reggel kilenc órakor vágtunk neki a gleccsernek. Ez volt az a nap, amikor már igyekeztünk kipróbálni képességeinket, „belőni” azt a tempót, amellyel aztán nekifutunk a csúcsonak. Itt kell elmondani, hogy a magashegyi régióban, a gleccserek között csakis hegymászó kötelekkel összekötve, hágóvassal a lábunkon,jégcsákánnyal a kezünkben érdemes mászni, ugyanis a gleccser jégfelszíne alaposan össze van töredezve, a gleccser-repedések pedig akár több tíz méter mélységűek is lehetnek. Ezen a napon kb. 4200 m-ig, a Lys-hágóig sikerült másznunk, ahol aztán sikeresen el is tévedtünk a ködben, ugyanis a hóvihar teljesen elfedte a nyomainkat és mire felértünk már az összes többi hegymászó csapat visszafordult. Egyetlen segítőnk a globális helymeghatározó készülékünk (GPS-vevő) volt, amely aztán meg mutatta a helyes utat a menedékház felé. Az időjárás-előrejelzés ezesetben helyesnek bizonyult és délután ki-kibújó napos időben már a következő napi csúcsmászásra készülődtünk.

Az ötödik napon csapatunk két részre vált, ketten már reggel négykor, elemlámpával útnak indult az áhított csúcsok felé, míg a ásik három csapattag hat órakor vágott neki a mászásnak. A Lys-hágóig valamennyien a hegyek árnyékában, mínusz 10 fok alatti hőmérsékleten, 70-80 km/h szélben tettük meg az utat, aztán bekövetkezett az, amit annyira vártunk napok óta: elénk tárult a Monte Rosa csúcsrégiója a hófödte csúcsokkal. A távolban pedig megpillanthattunk az Alpok több nevezetes hegycsúcsát is, mint a Mont Blanc-ot vagy a Matterhornt. A két csapat egymástól függetlenül ugyanazt a csúcsot választotta célul, a Gnifetti (svájci nevén Signalkuppe) 4554 m-es csúcsát, amely a legtöbb hegymászó expedíció célja, függetlenül attól, hogy szervezett és hegyivezető által vezetett túráról van szó, vagy pedig vezető nélküli, „fapados” túráról.

A csúcs egyik érdekessége a legtetején felépített Regina Margherita menedékház, amely Európa legmagasabban fekvő lakóépülete. Itt a nyári szezonban folyamatosan van vendégfogadás: a szállás és étkezés is biztosított, bár a személyzet (lehet a nagy magasság hatására) folyamatosan morcos és rosszkedvű. Mindezek ellenére, jól esett a kemény 5 órás mászás és a csúcsfotó után meginni egy pohár teát és falni néhány cikk csokit, valamint megbeszélni a további terveket. A Monte Rosa hegycsoport legmagasabb csúcsáról (Dufourspitze – 4634 m) sajnos le kellett mondjunk, mert a nagy hóviharban jelentős mennyiségű friss hó rakódott az éles hegygerincre, amely tömörödéséig igen nagy veszélyt jelent a próbálkozó hegymászók számára.

Itt a csapat ismét két részre vált, ugyanis hárman úgy döntöttek, hogy fenn alszanak, hogy másnak könnyebben tudják megrohamozni a környező négyezres csúcsokat, míg ketten visszatértek a Gnifetti-menedékházba.

A hatodik nap ismét derült, csillagos égbolttal és erős széllel köszöntött a lehetőségeket latolgató hegymászókra. A Margherita-menedékházban éjszakázott csapat leereszkedett a Lys-hágóig, majd onnan ketten a Keleti-Lyskamm 4527 m-es, rendkívül kitett csúcsát mászták meg, míg harmadik társuk a 4342 m-es Lugwigshöhe és a 4215 m-es Piramide Vincent csúcsokat mászta meg. Ezutóbbiról ereszkedve „futott össze” a Gnifetti-menedékházból érkező másik két csapattaggal, akik ugyancsak a Vincent Piramist ostromolták, sikeresen. A csúcsok megmászása után mindannyian lefelé vettük utunkat és ereszkedés közben szép lassan ismét összeállt az öttagú csapat, hogy aztán együtt érkezzen meg a Gnifetti-menedékházhoz.

Mivel a következő, hetedik naptól újabb időjárási front betörését jósolták, a kora reggeli órákban, néhány fénykép elkészítése után visszaereszkedtünk Alagna-ba autónkhoz. Az éjszakát a Bassano városka melletti kempingben töltöttük, majd rövid városnézés után leutaztunk a jesolo-i tengerpartra, hogy a hosszú út előtt ússzunk egyet az Adriában.

Csapatunk minden tagja meg volt elégedve az elért eredménnyel és reméljük, hogy a jövőben újabb csúcsmászásokról számolhatunk bea z érdeklődő közönségnek.

 

MÁRK–NAGY János