„Szatmár a legmeghatározóbb otthon számomra”

„Szatmár a legmeghatározóbb otthon számomra”
Szatmárnémeti — Közönségtalálkozó keretében találkozott a szatmárnémetiekkel a költő, Kovács András Ferenc. A rövid látogatás során szerzett élményeiről kérdeztük tegnap az alkotót.

—   Beszéljen kicsit a Szatmárnémetihez fűződő kötelékeiről.

—   Szatmárnémeti a szülővárosom, itt voltam gyerek, ifjú, ezért vissza–visszatérek, hiszen eddigi életem során itt laktam a legtöbbet.

—   Hol van ön számára az „otthon”?

—   Azt mondhatom, hogy ez az egész vidék az otthonom. Szatmárnémeti legalább annyira az otthonom, mint Marosvásárhely, vagy Székelykeresztúr, ahol azelőtt laktam, mégis Szatmár a legmeghatározóbb otthon számomra. A város több pontján is laktam a szüleimmel, akik a színházban dolgoztak. Édesapám, Kovács Ferenc irodalmi titkár, dramaturg, majd rendező volt, édesanyám, Elekes Emma pedig színésznő, így rengeteg színészt ismertem.

—   Mikor járt utoljára Szatmárnémetiben?

—   2003 óta most jövök először szülővárosomba.

—   Amikor megérkezett, hová vezetett az első útja?

—   Először végigmentem a Sugárúton, aztán az Attila utcán, ahol az a ház van, amelyikben a városból való elköltözésem előtt utoljára laktam. Láttam, hogy az összes redőny le van húzva, majd végigsétáltam a Kazinczy és a Rákóczi utcán. Ma pedig a színházban jártam kicsit nosztalgiázni.

—   Hogy érezte magát rövid látogatása során?

—   A tegnapi közönségtalálkozón rengeteg ismerőssel talákoztam. (a szeptember 26.–i találkozóról van szó.– szerk. megj.) Sok diák és tanár is jelen volt. Jól éreztem magam, talán kicsit furán, melankolikusan. Sok baráttal nam találkoztam, mivel sokan messze vannak, végleg elmentek. Ez az élet rendje, de az ember magával viszi a barátait is. Gondolok itt azokra, akik a szatmári színház alapító tagjai.

—   Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

—   1983–tól 34 kötetet írtam, csaknem húsz versválogatás és esszékötetem szerkesztettem. Sok befejezetlen írásom van. Az idővel folyamatos fersenyfutásban vagyok. A közeljövőben lehet, hogy kevesebbet fogok írni, mivel sok időmet lefoglalja a Látónál végzett szerkesztői munka. Terveim volnának, de nem tudom, hogy az időnek mi a terve velem. Jól esett, hogy egy pár pillanatra hazatérhettem.

—   Mikor látogat újra Szatmárnémetibe?

—Jövőre lesz a 30 éves érettségi találkozóm, arra biztos jövök.