Szalagavató ünnepségek Érmihályfalván

Szalagavató ünnepségek Érmihályfalván

Bihar megye – A hét végén
tartották az Érmihályfalvi
Mezőgazdasági Iskolaközpont
érettségi előtt álló
diákjainak szalagavató
ünnepségét. Ismét eltelt egy
év…  


A szalagavatókat, mint már
hagyománnyá vált, két napon
tartották. Pénteken a XII.B.
(osztályfőnök Csepei
Kálmán
) és XII.C.
(Lunczer Mária) osztályokat a
XI.B. (Kovács Andrea) és XI.C. (Veres
Ágnes) köszöntötte, míg
szombaton a XII.A. (Păun Liliana)
és XIII.SAM (szakiskolai osztály,
Furău Petre) diákjait a XI.A.
(Furău Marioara) és a XII.SAM
(Krizsán Csaba). A kultúrház
mindkét alkalommal “csordultig” telt
szülőkkel, rokonokkal, tanárokkal,
barátokkal, akik mindkét esetben
meghallgathatták Gábor Jeremiás
Magdolna
igazgatónő és
Derşidan Ştefania
aligazgatónő beszédét.
Ezekben köszöntötték a
nagykorúságot elért
diákjaikat, akik a biztonságot
jelentő iskoláséveik
végéhez közelednek, és minden
adottságuk megvan ahhoz, elérjék
céljaikat.

A másik oldalon


Mintha csak pár hét, és nem egy
év telt volna el a tavalyi ünnepség
óta, s most azon kaptuk magunkat, hogy az akkori
szalagtűzők immár a
“másik oldalra” álltak, az
ő ruhájukra került fel a maturandus
– kitűzőt! A végzősök
egy–egy dal éneklésével
honorálták a
köszöntéseket, majd
átadták a színpadot a
számukra meglepetés műsort
készített “kisebbeknek”. Volt
komoly és megható irodalmi momentum, de
azt hiszem, az igazán emlékezetesek a
humoros jelenetek maradnak, és leginkább
azok, melyek a diáktársak és a
tanárok elé tartottak görbe
tükröt
.

Útravalóul


A beszámoló végén pedig
álljon itt az a közismert
reklámszöveg, melyet Veres
Ágnes
tanárnő igazított
az alkalomhoz, lokálpatrióta szellemben,
mintegy útravalóul: “Nincs
karikás ostorom, nem vagyok betyár
és nem hordok bő gatyát. A
világ egyik legszebb nyelvét
beszélem, a családnevem megelőzi a
keresztnevemet, és nem örülök, ha
a turisták összekeverik Erdélyt a
Déli Alfölddel. Büszkén
gondolok Sass Kálmánra, Andrássy
Ernőre és Zelk Zoltánra, szeretem a
déli harangszót, májusban a
Nyíló Akácot, és
októberben a Dióverő Szíp
Napokat. Itt élek az Érmellék
szívében, fociban mi vagyunk a
császárok, és igen is
nálunk élnek a világ legszebb
lányai. Érmihályfalva, én
így szeretlek!”