Szalacs: Ki marad itt a következő ezer évre?

Szalacs: Ki marad itt a következő ezer évre?
A hagyomány szerint szombat délelőtt a falu határában lévő lármafánál kezdődött meg a 19. Szalacsi Napok megnyitója, melyen később, már a település központjában, beszédet mondott a rákóczifalvi Kósa Lajos is.


A 19. Szalacsi Napok is a hagyomány szerint kezdődött szombaton, pontosabban a megnyitó ünnepség, hiszen már pénteken is voltak események (ezekről külön beszámolunk). Szombat délelőtt feldíszített szekereken (is) érkeztek zászlókat lobogtató lovasok kíséretében a falu határában lévő lármafához az ünnepség résztvevői, hogy a Dózsa kútnál, ahol újra lobbant a láng a lármafán, részesei legyenek a falunapi megnyitónak. Annak idején a lármafát azért állították, hogy figyelmeztessen, “lármázzon” a magyarság fogyására, ennek jegyében hangzottak el az alkalmi beszédek ezúttal is. Horváth Béla polgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy harcainkat mindennapjainkban kell megvívnunk a megmaradásért, egyik ilyen – apropózva a kiszárad Dózsa-kútra – a szárazság. Könnyű innen elmenni, itt hagyni a szülőföldet, ráadásul olyan időben, amikor se háború, se éhínség nincs, de ha mindenki elmegy, ki marad itt a következő ezer évre?! – tette fel a kérdést.

Saját pesszimizmusunk

Szabó Zsolt tiszteletes szerint egyik legnagyobb ellenségünk saját pesszimizmusunk. Példaként említette, hogy amíg a vészterhes 1920-as években 60-70 keresztelő is volt a faluban, addig manapság már 8-10-nek is örülnek. Pitó Lajos tisztelendő imája után Szabó Ödön képviselő szerint nem csak falunapon érdemes ellátogatni Szalacsra, amely szemmel láthatóan évről évre fejlődik, majd egy viccel példázva azt fejtette ki, hogy semmilyen gond közepette nem szabad elveszteni a hitet és legyen bátorságunk elviselni a terheket, ami csak annál könnyebb, ha azt még némi humorral tudjuk tenni. A lármafától a falu központjába indult a menet, mely szokás szerint megállt a falutábla közelében lévő feszületnél egy imára. Az ünnepség emlékezéssel folytatódott a település központjában lévő világháborús emlékműnél, ahol újra a polgármester mondott beszédet, majd a lelkészek szavai következtek.

Rákóczifalvi kapcsolat

Cseke Attila képviselő a háborúban elesettek áldozatvállalásának példázatán keresztül a szolidaritás fontosságát hangsúlyozta (a polgármester mellett ő is köszöntötte Szalárd, Érmihályfalva, Érbogyoszló, Érkörtvélyes elöljáróit), hozzátéve: a szalacsiak joggal lehetnek büszkék településükre, melyet már a tatárjárás idején például Váraddal és Gyulafehérvárral együtt jegyeztek a térképeken. Ezután Kósa Lajos lépett a mikrofonhoz, aki nem Debrecen volt polgármestere, hanem a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Rákóczifalva jelenlegi vezetője. Beszédében elmondta, hogy a két település kapcsolata az 1990-es évekre nyúlik vissza (amikor ő még középiskolás volt), ami azóta lanyhult, majd a mostani településvezetők élesztették újra. Ő maga először jár Szalacson, de máris olyan jó benyomásokat szerzett, hogy elkötelezett híve a kapcsolat további mélyítésének. Ezután Szegedi Dávid mondott el egy részletet Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! című írásából, majd az Örökzöld asszonykórus háborús nótákat énekelt, végezetül intézmények és szervezetek vezetői, valamint a vendégek megkoszorúzták az emlékművet.

Rencz Csaba



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter