Szacsvay Akadémia: Szapolyai és Ferdinánd

Szacsvay Akadémia: Szapolyai és Ferdinánd
Nagyvárad- Szerda este az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia történelmi modulja keretében Bessenyei József, az MTA doktora, az egri Eszterházy Károly Főiskola Középkori és Újkori Magyar Történelem Tanszékének professzora tartott előadást az Ady líceumban.

 

 

Az Ady Endre Középiskola dísztermében megjelenteket szokás szerint Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Előadás kezdetén Bessenyei József professzor arra hívta fel a figyelmet: a történészek szeretik átugrani az 1526-1541 közötti tizenöt évet, pedig megitélésében az egyik legérdekesebb korszaka a magyar történelemnek, mely tömörítve bemutatta, hogy mi fog történni az ezt követő másfél évszázadban. Értekezése témájára áttérve kifejtette: az elszegényedett nemesi származású Szapolyai-család felemelkedése Mátyás király uralma idején kezdődött. Hárman fivér töltött be jelentős közéleti szerepet: Imre Deák nádor és főkapitány, István, aki később szintén nádor lett, valamint Miklós erdélyi püspök. Érdekes módon Imre legalább két Mátyás-ellenes összeesküvésben is részt vett, ennek ellenére a Szapolyai-család tagjainak egyetlen haja szála sem görbült meg, ráadásul a Szapolyai-címer számos esetben együtt jelenik meg a Hunyadiak és a Rozgonyiak címerével, amiért sokan azt rebesgetik, hogy a Szapolyaiak valószínűleg rokonságban álltak a Hunyadiakkal, Imre esetleg féltestvére lett volna Mátyásnak, s ezért ívelt olyan gyorsan felfelé a karrierje. Jellemző volt a Szapolyai-család tagjainak vezető szerepére, hogy amikor Ulászló meghalt, a rendek őket kérték fel arra, hogy válasszanak királyt a jelöltek közül, mire állítólag István felemelte hároméves kisfiát, és azt mondta: ha nagyobb volna, most ő lehetne Magyarország uralkodója. Abban a tudatban nőtt fel tehát Szapolyai János, hogy arra van predesztinálva, ő legyen a király. Közben azonban megszületett II. Lajos, így lett legitim utód a trónon. A gyermeknek a Habsburgok érdekkörébe történő feleséget szemeltek ki a nagyhatalmak, s ennek megfelelően is történt: eljegyezték Miksa lányával, Máriával, s ezzel párhuzamosan egy másik házassági szerződés révén eldőlt, hogy Ulászló lánya, Anna főhercegnő Ferdinándhoz megy nőul. Közben azért a Szaployai-család is lépett: István feleségül vette a lengyel király testvérét, Borbálát.

 

Kegyetlenség

 

A rendek megválasztottak II. Lajost, Szapolyai pedig 1510-ben elvonult erdélyi vajdának. Ifjúkori élete kevésbé ismert, azt feltételezik róla, hogy édesanyja nevelte, nagyobb korában pedig főispáni teendőket látott el, és hét hadjáratot viselt a törökök ellen, melyek többnyire győzelemmel végződtek. Ferdinándnak, V. Károly öccsének a felcseperedéséről keveset tudunk, valószínű, hogy a Habsburg-királyfiakhoz hasonlóan filozófiát, nyelveket és történelmet tanult, és abban a szellemben nevelték, hogy egyszer majd cseh és osztrák uralkodó lesz belőle. Szapolyait furcsa kegyetlenség jellemezte: a történész professzor szerint igaz az az állítás, hogy Dózsa György hűséges vezéreit arra kényszerítette, egyenek a parasztfelkelő húsából, illetve azt is feljegyezték róla, hogy egyszer az ellene fellázadt délszláv lovász fejét levágatta, s úgy reggelizett, hogy beszélgetett az asztalán heverő fejjel. Ugyanakkor rá lehetett venni sokmindenre, számtalan alkalommal változtatott az álláspontján, de jó hadvezér és erőskezű földesúr volt, nagy népszerűségnek örvendett. Ezzel szemben Ferdinánd nyájas, kedves és jól nevelt, makacs uralkodónak bizonyult. A korszak igazi főszereplője azonban Szulejmán szultán volt, aki fiatalon került egy nagy hagyományokkal rendelkező oszmán birodalom élére, mely előírta a számára, hogy a hit terjesztése érdekében hódítania kell. Utólag már tudjuk, hogy a törökök egy jól begyakorolt forgatókönyv szerint jártak el, s ezt alkalmazták Magyarország esetében is. Előbb legyőzték az ellenséges fősereget, majd kivonultak az illető országból, s megvárták, hogy belháborúk törjenek ki a hatalomért. Utána ezt a konfliktust elmélyítették a gyengébbik fél támogatásával, majd miután nagy veszteségek árán mindenki kimerült, meghódították a központot is. Nándorfehérvár 1521-ben bekövetkezett visszafoglalása volt ennek a folyamatnak az előkészítője, mely 1526-ban Moháccsal folytatódott. II. Lajos halálhírére Szapolyai intézkedni kezdett, mert úgy gondolta, hogy megnyílt számára a trónhoz vezető út, s országgyűlést hívott össze Budán, ahol a rendek megválasztották őt uralkodónak. Persze Ferdinánd sem maradt tétlen, mert úgy vélte, hogy a hatályos szerződések értelmében automatikusan Magyarország királyának tekintheti magát. Előbb Tokajba, majd Pozsonyba hívta megbeszélésre híveit, és ő is királlyá választotta magát. Utóbbi találkozón csak Báthory István nádor, Nádasdy Tamás báró és Sopron város küldöttsége vett részt a magyarok részéről, tehát az ország többsége Szapolyait támogatta. Eddig tehát minden Szulejmán elképzelése szerint zajlott: polgárháború tört ki, Szapolyai Lengyelországba menekült, és Ferdinánd lett az ország legnagyobb részének birtokosa. Természetesen a törökök a gyengébbnek itélt félt, vagyis Szapolyait támogatták, és 1529-ben megindították hadaikat, de Bécst nem tudták bevenni, ezért visszafordultak Sztambul felé, és Ferdinánd pozíciója megerősödött.

 

Váradi béke

 

Két érdekes eseménysor is történt 1530 körül. A rendek megelégelték, hogy két királyuk legyen, ezért úgy döntöttek, hogy változtatnak a dolgon, azonban mindez a visszájára fordult, mert mindkét uralkodó propagandacélokra használta az országgyűlést, sőt egy harmadik nemes, Perényi Péter is bejelentkezett a trónra, akinek azonban az egyik fiát túsznak vitték a törökök, így 1540-ig elcsendesült. Közben Szapolyai is politikai válságba került, s megoldásként egy sajátos módszert talált ki, vagyis egy olasz kalandort, Ludovico Grittit nevezte ki kormányzónak, hogy elvégezze helyette a piszkos munkát. A velencei „dózsefi” ténykedése azonban csúfos véget ért, azt ezt követő vizsgálat akár Szapolyai trónvesztésével is zárulhatott volna, de végül szerencséje volt. Az 1530-as évek közepén tárgyalásokba kezdett a Habsburgokkal, s 1538-ban megszületett a Váradi béke, mely rögzítette az országon belüli határokat. Ugyanakkor elismerte Szapolyait a nemzetközi jog szerinti uralkodónak, azzal a kikötéssel, hogy bármi történjék, miután meghal, a trón a Habsburgoké lesz.

 

MEGSZEGETT MEGÁLLAPODÁS

 

A megállapodásban az is szerepelt, hogy török támadás esetén nem csak I. Ferdinánd, hanem V. Károly német-római császár is támogatást ad a magyaroknak, azonban a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy csupán Ferdinánd állta a szavát. Szerencsés módon Erdély végül megúszta a támadást, de nyilvánvalóvá vált, hogy a segélynyújtás nem működik. Szapolyai feleségül vette a lengyel Izabellát, aki 1540 nyarán egy fiúgyermeknek adott életet, Szapolyai pedig a halálos ágyán megeskedte tanácsosait, hogy a békeszerződést nem tartják be, és a csecsemőt Magyarország királlyává választják. Fráter György így is tett, azonban nem koronázta meg a Szent Koronával, így bármikor le lehetett mondatni.

 

Ciucur Losonczi Antonius